Miert van az hogy a mai tiniknek az az elet hogyha cigiznek meg reszegre isszak magukat minden hetvegen? Ebben mi annyira jo?

Valakinek menő valakinek nem.

Inkább szánalmas.

Nézd meg a Szerelem első vérig című filmet. Azt 1986-ban forgatták. Én 57 éves vagyok, s mi is ilyenek voltunk. Félek a szépapám is. És mindegyikünk szájából elhangzik, hogy Hát ezek a fiatalok.

Nem ez az élet, de ez is. És az is, ahogyan pl. Erős Zsolt élt, meg az is, aki megpenészedik egy irodában. Ez mind az élet. Nagy álmokat lehet kergetni, csak ne az álmok kergessék az embert.

A bulizás elmúlik idővel. A cigizés nehezebben, pia sem mindig marad el. Ami jobban aggaszt (s remélem csak itt kapok torz képet), az a mérhetetlen ostobaság, ami sok kérdésből süt. Ez Ezotéria őrültjeiről, jobb, ha nem is beszélek. Vérfarkas akar lenni, vámpír akar lenni.

Irodalomból a csúcs még véletlenül sem Jókai, Thomas Mann, hanem vámpíros-kísértetes szar, meg ez az SZJG.

Példakép Dancsó Péter.

Nemtudom, hogy miert van ez..

15 éves vagyok, és furának érzem magam, mert nem jarok diszkoba, nem piálok és cigizek.

A barátaim nagyjából mind ezt a "stílust" követik, es ha rákérdezek, hogy miért, az a válasz, hogy "normális tini vagyok, csak élvezem az életet", vagy valami ilyesmi.

Néha sokkal jobban örülnék egy olyan barátnak, aki szivesebben olvas el egy könyvet és beszél róla, mint, hogy arról dumáljon, hogy milyent hányt a diszkó után, vagy hány pasival csókolózott.

Vagy egy barátnőm, aki kb 5-6 pasival kavar és nagyrészük sokkal idősebb mint ő. Kérdem tőle, hogy miert csinalod ezt, erre az a válasz, hogy ha az egyik utazik, akkor legyen masik is es ne unatkozzon. Ez annyira ki tud akasztani..

Ez én se vagyok olyan, aki ejjel nappal tanul, és soha semmit nem csinálok, de sokszir azt erzem, hogy a barátaim tünnek el mellőlem, csak mert en nem akarok piálni, cigizni, és ejjel 2kor hazamenni..