Van szükség kegyes hazugságokra? Milyen esetekben kellenek kegyes hazugságok?

Mondjuk, ha a barátnőm megkérdezi, hogy milyen az új ruhája. Nekem lehet, hogy nem épp jön be, de őt nagyon feldobja, mert tetszik neki, akkor azt mondom, hogy jól néz ki benne. Lehet, hogy nekem nem tetszik annyira a ruha, de attól még másnak tetszhet, és neki sem rontom el a kedvét. Viszont, ha már tényleg nagyon csúnya, akkor megmondom, nehogy leégesse magát.

A barátomtól én is meg szoktam kérdezni, hogy hogyan nézek ki, hogy tetszem igy? Viszont nem sok ruhám van, igy általában egyformán nézek ki. Most mondja azt, hogy átlagosan? Vagy azt, hogy mit kérdezel, mindig igy nézel ki? Ezzel megbántana, és azt érezném, hogy nem is vagyok neki fontos. Ehelyett azt mondja, hogy nagyon jól nézek ki, tetszik az öltözködésem.

Szerintem, aki kicsit gondolkozik rájön mi a kegyes hazugság, ha jól mondja az illető, ha nem. De azért jó hallani néha pár bókot. Kegyes hazugságokkal még nem gátolod meg fejlődésükben. Persze érezni kell mi számit kegyes hazugságnak, és mi az ami már hazugság lenne.

Aki pedig ez miatt megsértődik, mikor észreveszi, azért is megsértődne, ha igazat mondanál, ezt már megfigyeltem. Egyébként én is sokszor megmondom a véleményemet, nem kertelek, igy megbántok másokat, ez miatt én is bánkódom. Szerintem is kellenek kegyes hazugságok, mégha a másik fél tudja is. Aki ez miatt kicsapja a hisztit, annak meg csak őszintén, annak sem esik majd jól, hogy belevágják az arcába az igazságot. Ezáltal konfliktus mentesebbé tesszük mások és magunk életét is.