Az élet fura! Egyszerűen nem értem meg, milyen szabályok szerint működik. Próbáltam a rendes tisztességes ember életét élni, de mégsem azt kaptam amit vártam. Nem mondom hogy rossz életet élnék de mégsem az amire számítottam. Miért?

Nem igazán értem az összefüggést a tisztesség és a betegségek között...

Persze ha vallásos lennék, biztos kitalálnék valamit, hogy isten így büntet, de ezt te is tudod, hogy marhaság.

Szia!

Lehet, hogy kicsit zagyva leszek, de azért megpróbálom valami értelmes formába önteni a gondolataimat.

Nem vagyok se vallásos, se különösebben "ezoterikus" szemléletű. Még nagyon öreg sem, de azért már bőven nem kamasz.

Saját tapasztalatom az, hogy megkönnyíti az életem, ha úgy állok a dolgokhoz, hogy oké, itt ez a baromira nem kívánt helyzet, mit tanulhatok belőle. Mindenképpen tanulok, hisz meg kell találnom a megoldást egy addig ismeretlen problémára, életeseményre. A saját betegségeimnek próbálom megkeresni az alapját - akár lelki, akár életviteli eredetét. Általában meg is találom - az már rajtam múlik, hogy mit kezdek a felismeréssel.

A szüleim, tesóm betegségét nem tekintem a saját büntetésemnek, vagy az élet igazságtalanságának. Valószínűleg nekik is tanulniuk kell valamit, ami iszonyú pech, hogy ilyen "tananyagból". A kérdésem inkább - jó, mit tegyek, hogy minél előbb meggyógyuljon, vagy ha nem gyógyítható, hogyan segítsek, hogy könnyebb legyen elviselni.

Ha úgy állnék hozzá, hogy: "Peeersze, én jó voltam, erre meg az a kis mocsok élet jól kiszúrt velem, na, majd lesheti, hogy eztán rendes leszek.", akkor úgy érzem, olyan irányba változna a személyiségem, ami hasznot, előrelépést, javulást nem hozna, ellenben keserűséget, rosszindulatot igen, aminek egyenes következménye lenne a még több negatív élmény, míg végül már nem is látnék semmit jónak.

Hogy más mit gondol, azt nem tudom, én igyekszem eszerint nézni mindent, mert segíteni is könnyebb lendületes, kicsit realista-kicsit optimista hozzáállással, mint keserűen, áldozatként.