Miért nézik le a fogyatékosokat, mozgáskorlátozotttakat? Nem értem, hogy miért nézik le őket, hisz nem tehetnek róla, hogy úgy születtek, olyanná váltak. Ti lenézitek őket vagy segíteni próbáltok nekik? Egy mozgáskorlátozott 14 éves testvére.

Egy ismerősöm mozgássérült: enyhén látni rajta (agyilag pedig jó), de - szegényt - ez annyira megviseli, hogy tönkre van az önértékelése. Ezt (sajna) a legtöbb ember ki is használja. Javasonlám a szekálóknak, hogy nézzék meg Arthur Miller: Bűnbeesés c. művét, és utána beszéljenek...

De válasz a kérdésre: én nem nézem le Őket. (Tipp: egyszer az ismerősömmel voltam az utcán, és szekálták: erre beszóltam, hogy "Vigyázzon, mert magának is lehet sérült rokona!". Megse nyikkant az illető.)

Sziasztok!

Látom, ezt a kérdést még 2010-ben írták ki.

Kedves Kérdező!

Ha erre vetődnél véletlenül, olvasd el a kommentemet.

Én egy vak, és hallássérült lány vagyok: 29 éves vagyok.

A bunkó emberekkel ne foglalkozz, és ezt mondd meg tesódnak is. Mondd meg tesódnak, hogy figyeljen a belső hangra, figyeljen arra, hogy mi van a szívében, és ha van egy álma, elhivatottságot érez arra, hogy segítsen embertársain, küzdjön, ne utasítsa vissza Isten hívását.

A te testvéred nagyon értékes ember lehet, még nagyon sokat tehet ezért a világért.

Én szívesen megismerkednék vele. Ha gondolod, írj privit.

Üdv: egy 29 éves vak lány