Milyen fajta tiszta érzelmeket ismerünk, amiből összekeveredik a többi?

Régen volt, nem emlékszem már, de mintha Plótinosztól olvastam volna különböző hibákról, ő szépen visszavezette a különböző érzelmeket pár érzelemre. Pl. ilyen rémlik, hogy a düh nem más, mint félelem egy igazságtalan helyzetben maradástól, stb…

Bár azt gondolom, hogy sokféle szintű az érzelmi világunk, a legalapvetőbb érzetektől, ösztönös reakcióktól, az érzéseken át a komplex érzelmekig. Bizonyára egyiket másikat lehet rokonítani egymással, lehet eredeztetni egyiket a másikból, de nem hiszem, hogy ténylegesen ezen rendszerezés alapján működnénk. Ha az ember mélyebbre megy egy-egy ilyen rendszerezésben, mindig kilóg a lóláb, van, ami ide is sorolható, oda is, vagy éppenséggel egyikbe sem, de nem elég erős, hogy önálló alkotórész legyen. Persze ettől még jó gondolkodni a témán, sőt jó elolvasni azoknak a gondolatait, akik megpróbálták rendszerezni, mert érdekes felfedezést tehet az ember a többi emberben, de legfőképpen önmagában.

Hogy mik lehetnek az alap érzelmek? Az egyik biztosan a félelem. A másik biztosan a szeretet, annak a nem közhelyes, és tágabb értelemben vett jelentésével, majdnem inkább a „tetszik” érzetéhez közelítve, vagy esetleg az öröm lehet még ilyen alapvető érzelem. Valahogy minden érzelem e két pólus között mozog, hogy az ember menekülni akar, nem tetszik neki az adott helyzet, és ekkor a félelemről van szó, vagy éppen tetszik, vonzódik a dologhoz, többet akar, és akkor a szeretet megnyilvánulásáról beszélhetünk.

Pl. a tisztelet is szeretet. A szomorúság is lehet egy kicsit a félelemmel rokon, a birtoklási vágy is szeretetből fakadó vonzás, a boldogság is a saját helyzeted szeretete…

Kedves 2xsü!

A tisztelet nem szeretet. Társulhat vele, de rossz esetben inkább a gyűlölet, a bosszúvágy csatlakozik hozzá, amiből egyenesen következik, hogy hogy szúrjak ki az általam tisztelt, de nekem keresztbe tevő személlyel. Legrosszabb esetben az a kérdés is, hogy miként likvidáljam. Ha azt mondod, hogy hazabeszélek, igazad lehet, de a világon jelenleg, legalább elméletben gondolatszabadság van, és akinek az önkontrollja működik, azért még nem lesz gyilkos.

Szerintem alapkövetelmény, hogy az érzést ne keverjük a lelkiállapottal. A bűntudat, a tisztelet, a szomorúság és a boldogság lelkiállapot. A szerelem és a birtoklási vágy (szerintem) érzés, ha pedig eluralkodik benned, akkor meghatározza a viselkedésedet, tetteidet. Tehetsz az ellen, hogy eluralkodjék, főleg, ha az rontaná valamilyen szempontból a helyzetedet, de magadban ismerd el, ne tagadd le, mert az érzéseket a gyermeki éned szüli, az pedig mindig benned él, és bizonyos mértékben befolyásol, akárhány éves leszel.