Furcsa lány vagyok eddig is tudtam, de hogy ennyire? Fohászkodtam az esőhöz és istenhez. A továbbit olvasd el lent

Hajnali 4 óra van Apám kiabál a földszintről anyámnak hogye be van e zárva minden ablak mert esik az eső.(Ilyenkor ment dolgozni) Anyám megnézte és minden be volt zárva.Ezután már nem tudtam elaludni így leültem telefonozni.ez eltartott hajnali 5ig.Én imádom az esőt így kinyitottam az ablakom de megnéztem hogy bever-e az eső mert ha bevert volna,akkor becsuktam volna.Leültem gépezni ami az ablakom mellett van és egyszer csak halottam egy nagy villámlást és láttam is.A szivem beindult de nem a félelemtől hanem mintha azt éreztem volna mintha valamelyik szerettembe csapott volna bele a villám.(Ezért ezt nevezhetjük félelemnek is na mindegy.)Odarohantam az ablakhoz és még magam sem tudom miért elkezdtem ilyeneket mondani: "Szia!Látom nagyon dühöngsz,de figyelj miért nem mész el innen?Csak a baj van veled.Nem azt mondom hogy az eső is menjen el,csak azt hogy ne legyen villám és dörgés.Hisz nézd meg az emberek ki sem mozdulnak a házukból,pedig hidd el egy kis frissitő eső jól jönne nekik ebben a nyári hőségben.De a villám miatt nem jönnek ki,nézd egy lélek sincs az utcán!(Ilyenkor már kezdett elcsendesedni az eső)A virágoknak az a jó ha eső esik rájuk,nem az ha dörög az ég villámlik és ezzel kárt okozól nekik.Nem éri meg az hogy az emberek több ezer forintos kárt fizessenek ki utánad,és az meg végképp nem éri meg hogy valaki életet veszítsen miattad." Nagyjából ennyit mondtam és meglepődtem hogy a vihar egyre jobban ált el.És ez nem véletlen,nem a viharnak lett vége csak úgy véletlen egybeeséstől.Nem,ez nem a véletlen műve.Tovább kérdésben.