Milyen lett a versem? Valami cím ötlet?

Egy távoli világban,

Ahol se fény, se élet,

Ébredek én riadva,

S állok fel félelemben.

Oly messzi hang üti meg

Az én zavart fejemet,

De az a hang oly meleg,

Olyannyira remény telt.

Egy női ének volt az,

Melytől elmém tisztulva

Rátért egy rögös útra,

A lágy hang irányába.

Utam tele gátakkal,

Sziklák, tócsák, félelem,

Tudatlanság tudata,

S ez van mind én ellenem.

De az a kíváncsiság,

Ama csodálatos hang,

Csak mutatja az irányt

Ahhoz a sziklaszirthez.

Szirthez, melyen egy angyal,

hosszú, arany hajzattal,

mézes hangon dalolgatva

állott szárnyával háttal.

Ama ének elhallgat,

A fény leereszkedik,

S ahogy énfelém fordul,

Úgy tágul ki a szemem.

Angyalom kezében mi más,

Mint egy kékes tükör,

Lelkem tükre volt az,

Tele repedésekkel.

Másik kezében szárnyas

homokóra, üresen,

Csak egy pár szem homokkal,

Az is gyorsan peregve.

Angyalom reám nézve

Azt sugallja: „Idő van!”

Szememmel ellenkezem

De a homok pereg csak.

A homok végül elfogy,

S a szívembe jég hideg mar,

A tükröm széjjelhasad,

S testem kemény földre hull…

S az angyal, a halál angyal,

Folytatta vidám dalát.