Amióta nincs iskola, egyre kevesebb lesz az amúgy is kevés önbizalmam, és úgy érzem, meg fogok őrülni, mit csinálok én még 2 hónapig?
Suliidőben azért elég sok időm elmegy az iskolára, mert alapvetőleg ott vagyok 7 órát, plusz még tanulok is, ha kell. De ugye amióta nyár van, tele vagyok szabadidővel, és hiába tervezek ezt, azt, kb. semmit sem kezdek el. Naponta szoktam pár órát angolozni, de nem túl kitartóan, mert látom a tesztek írása után, hogy milyen hülye vagyok angolból, pedig jövőre jól jönne előrehozni az érettségit + nyelvvizsga, hogy több pontom legyen. Bezzeg ha biológia, vagy töri tz-re kellett készülni, 4 órán át is simán tanultam, de most.. Teljesen elveszettnek érzem magam, és senki sincs, aki segítsen. A szüleim elváltak, anyukám inkább tesómmal foglalkozik, apukám sokat dolgozik, barátnőim mondhatni nincsenek, csak sulisok, de őket semennyire sem érdeklem. Hetente 2-3x meglátogatom a nagymamámat, de vele sem sokat beszélgetek. Valahogy csak azt látom, hogy senkit sem érdeklek igazán, így nem is nyílok meg. Szoktam még sorozatozni (azok az órák a napom legjobb részei), néha elmegyek vásárolni, ha erőt veszek magamon, valamiért iszonyodok elindulni, de csak sikerül. És ennyi, semmi más izgalmassal nem telik a nyaram, vagyis még sokat alszok (addig sem gondolkodok). Mert ha gondolkodok, mindig oda jutok el, hogy milyen szar vagyok, és még annál is szarabb a személyiségem. Eszembe jutnak múltbéli "cikis" dolgok, amik lehetnek nem cikisek is, de az én fejemben akkor is azok. Vagy kattogok a jövőmön, hogy hogy fogok én így egyetemre menni, sőt, felvesznek egyáltalán? Végül pedig a szokásos akkora szarnak érzem magam, komolyan, hogy semmire sem vagyok képes, önkéntes munkát is végeznem kell, de el se tudom kezdeni egyedül. Borzalmas, hogy saját magam ellensége vagyok. És hogy semmire sem vagyok képes egyedül, nulla önbizalmam van, és csak akkor vagyok "boldog" ha sorozatot/filmet nézek, kapok egy ötöst, vagy vásárolok valamit. Nem vagyok normális, ez tény. És félek, hogy nem is leszek normálisabb, hogy semmin se fogok tudni változtatni..
18/L
Teljesen átérzem a helyzeted. Majdnem mintha én írtam volna ezeket a sorokat.
Most végeztem a suliban, totál egyedül érzem magam.
Próbálok nyári munkát keresni, járok zumbázni. Legalább addig is emberek között vagyok és nem a négy fal között :/
20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!