Munkamegosztás itthon?

Hát épp ez az, hogy nem mosom a fejét. Nagyon is igyekszem elkerülni a vitákat, azt, hogy szóljak, de néha kibuggyan, kiből nem? És akkor rögtön én vagyok az ellenség. Az lehet, hogy a munkahelyén így állnak hozzá, fogalmam sincs, de milyen munkahelyen nem? És váltani is lehet, mert olyan szakmája van, amivel mindig el tudott helyezkedni. Kettőnk bevétele együtt annyi, amennyi a statisztika szerint a magyar átlagkereset.

Évek óta azt hallgatom, hogy ő fáradt. Fáradt beszélgetni, fáradt családi életet élni, fáradt kapcsolatot ápolni, sokszor még meghallgatni is. Ezt az elején még elfogadtam, de évekig ezt nem lehet hallgatni, én is elfáradtam ebben. Abban, hogy mindenét a munkába teszi, haza meg szellemként jár, sem férjként, sem apaként nem tud velünk itt lenni. Hiába könyörgök, hogy váltson, nem, nem és nem, most mondjátok meg, mire jó már ez a mártíromság? Tudna váltani, ha akarna, de inkább belerokkan. Jövőképünk meg semmi.

Biztos én is már besavanyodott vagyok, de úgy érzem nem is érdemes szólnom. Ha, ahogy írod, akár humorosan is szólok, nem vesz komolyan, ha meg határozottan, akkor fenti történet. Nem volt mindig ilyen, én sem, valamikor a nemi életünk is jó volt, de ebben sem nem kezdeményező, sem nem tudja, mit akar. Ha nem én irányítok akkor finoman szólva is megb*ta a jóisten, ahogy szegény nagyanyám mondaná. Na így kinek van kedve összebújni, hogy folyton nekem kell rámászni, milyen érzés egy nőnek ez? Szerinted?

Totál csődnek érzem az egészet, mindent, magamat is beleértve. Nem mozdul semmi semerre, hiába próbálkozok. Ő meg folytatja szépen a struccpolitikáját.