Mik a jellemző klisék regényírás terén? Hogyan lehet elkerülni őket?

Leírhatnád röviden a tartalmát a regénynek és úgy meg tudnánk mondani, hogy mi sablonos.

Kliséből temérdek van...

Igen, rengeteg van belőle. Írok párat:

1) Két pólusú (de nagyon!): van a csuda szuper főhős, aki a legjobb, legszebb, legokosabb, és van a rossz, elvetemült főgonosz, aki kacarászik (ez a pont inkább gyerekes, mint sablonos, de vannak egy páran, akik ilyeneket írnak). Lehet pólusokra bontani a regényt, a legtöbb kaland- és fantasy regény ilyen, de megoldják az írók, hogy ne legyen gyerekes. Pl.: A gonosznak nem az a célja közvetlenül, hogy megölje a főhőst, hanem a főhős vagy egy olyan szálka a tervei között (pl. meghódítson valamit, vagy egyszerűen hataloméhes), amit muszáj eltüntetni, vagy bosszút akar állni: mondjuk nem olyanért, hogy elvesztette a főhős a főgonosz körzőjét vagy bedobta a tóba a telefonját, hanem mert mondjuk megölte az anyját/családját vagy a főhős vagy annak egy rokona és a jófiún áll bosszút. De az is lehet, hogy valami más értéket veszített el, és ezért hajtja a bosszú. És itt máris felbomlik a "pólusokra osztás", mert rokonszenvet érzünk az antagonistával, mert ő volt megsértve.

Vannak olyan könyvek, ahol a "főgonosz" nem is rossz ember, ugyanolyan rossz a jófiú is, és nem is az erkölcs számít, vagy az érzések, hanem egyéb mozgatórugók állnak a háttérben (pl.: Iliász). Én például nagyon szerettem a Thorban, hogy Lokiról öt percenként változott a véleményem. Loki nem is volt rossz, csak úgy tűnt. És a film közben is változott a szerepe, mert valamikor pont hogy a protagonistákra jellemző megnyilvánulásai voltak.

2) A szerelem beteljesül: Nagyon szép és nagyon idegesítő, hogy a legszuperebb fiú megkapja a legszuperebb lányt és a végén happy end van. Lehet benne szerelem, lehet az, hogy a főhős és a legszebb lány/fiú az övé lesz, de ezt is meg kell oldani.

3) Nyálas szerelem: NE LEGYEN TWILIGHT! A szerelmesek ne romantikázzanak annyit.

4) Sablon még, ha a jófiú azzal a mozdulattal ment meg mindenkit, ami addig nem ment, feladta, nincs remény, 'de a döntő pillanatban erőt vett magán és sikerült azzal a mozdulattal legyőznie a rosszfiút, és így sikerült neki megtanulnia végre!'

Igazából minden sablon jó volt egyszer, csak sokat csináltak belőle. És még fognak is csinálni, mert a legtöbb (ilyen típusú) regény olyan, mintha alapvető elemként lenne bennük a szerelem és az, hogy legyőzünk valamit/valakit. A kulcs, amivel megoldod, hogy ne legyen sablonos, az a következő (szerintem):

Minden a szereplők személyiségén múlik. Miután megvan a konfliktusa a regénynek és a megoldási módszere, találd ki, milyen személyiségű főhős kell hozzá, és találd ki, hogy mi legyen a mozgatórugó, illetve a gátaknak, akadályozó tényezőknek a jellege/jelleme (lehet ez a gát egy személy, de lehet tárgy is, vagy egy jóslat, ha már fantasy, esetleg természeti erő). Ehhez kell, ennek a megoldásához kell egy megfelelő személyiségű szereplőt kreálnod. Ez nagyjából műfaj- illetve stílusmeghatározó is (fantasyn belül): Ha az a megoldás, hogy a jónak pusztulnia kell a konfliktus megoldása érdekében, akkor ne a hősiesen harcoló fiút/lányt állítsd a probléma elé, hanem a mélát, a filozofikusat, aki komor vagy éppenséggel gyönge virágszál, aki észreveszi, hogy csak így lehet megoldani a problémát (=>Hamlet). Ha hősi fantasyt írsz, akkor oda egy kemény, határozott hős kell, aki természetesen győz, viszont ő sem tökéletes: vagy nincs szerelmi élete (ez ritka), vagy pedig elszigetelt a társadalomban, mert kiemelkedik és nem tud barátként beszélni senkivel (vagy csak kevés emberrel). Az utóbbit nézve ezt a kemény hős vagy nagyon utálja és újra vissza akar térni a normális életbe (Frodó), vagy tudja, hogy neki ez az örök szerepe, és minden problémát megold, és soha nem lép ki ebből.

A főhős személyiségének megteremtése után (hogyha akarsz szerelmet is), meg kell alkotni a hozzá illő szerelmet vagy a nem hozzá illőt, vagy *egyéb* (elmagyarázom majd, mi ez): Ha a szerelmes segít a hősnek, akkor olyan személyiséget kell neki is teremteni, ami a feladatköréhez passzol. Ez ritkán fordul elő a nem sablonos sztorikban, hogy a főhős és az ellenkező nemű segédje szerelmes és ez így tökéletes.

Az is lehet, hogy az ellenkező nemű segédje csak vonzódik hozzá, de nem szerelmes (ez már gyakoribb) vagy hogy egyáltalán nem vonzódik hozzá, csak jó barátok lettek, és a segéd csak egy másik mellékszereplőbe szerelmes (speciális esetek: segéd+főgonosz; segéd+a főgonosz segédje; főhős+főgonosz; főhős+a főgonosz segédje)

Az egyéb azt jelenti, hogy a főhős egy olyan valakibe szerelmes, akit egyszer látott (vagy többször) és nem befolyásolja jelenlétével a főszálat, a szerető csak mellékes.

Sablonkergetésre ajánlok egy-két sablonos filmet/sorozaot: Disney channel összes; Thor (szerelmi szál); Macskafogó 2; Percy Jackson és az Olümposziak; Kaptár összes

Ezek izgalmasak, megnézi őket egyszer-kétszer az ember, de gagyik :D

[link]

Ezt nagyon érdekes írásnak találtam.

Én nagyon utálom amikor valami parasztgyerek nyolc orkot lekaszabol, miközben akrobatamutatványokat hajt végre egy ló hátán. Az ilyen terminátor effektus egy nagyon idegesítő klisé, ennél rosszabb csak a karatekölyök feeling amikor mindezen képességekre két hét alatt tesz szert.

Jobban szeretem reálisabb hősöket, akik párszor megsebesülnek és max két emberrel verekszenek egyszerre.

-Túl sok leírás,részletezés

Igen,ez nagyon idegesítő és fárasztó tud lenni.Ne értsd félre,jó hogyha koncentrálsz a környezetre,a találmányokra,főzetekre,öltözékre,fűre fára,de ezt csak GYENGÉDEN.Hiába kerítesz a történeted köré egy gazdag látvány és érzésvilágot,ha a leírást úgy tömöd az olvasó torkába,mint ahogy azt egy elvadult nagymama tenné karácsony este szegény kis Pistával.

-Legendák a végzet és a kIVÁLASZTOTT bla bla blaaaa

Tudod miről beszélek,ősi lények ősi háborúja,ilyen meg olyan istenek,tündék,anyámkinnya megbízták a főhőst valami küldetéssel,és most teljesítenie kell ilyen olyan próbákat mert a prófécia bla bLA BLAAAA tudod.

-Véééégtelen varázslat

Iiiigen ez elég egyszerű.Ne tudjanak mindent megcsinálni.Ne találjon ki a szereplő az utolsó pillanatban egy új varázslatot amivel mindenkit megment.Ne nyíljon váratlanul egy kapu egy másik dimenzióba pont amikor szükség van rá.

-Rossz szereplők

Ezt nyilván valóan kerülni kell.De vannak olyan karakterek akik a fantasyban kifejezetten sokan felbukkannak.

Pééééldául a bölcs és hatalmas erejű öreg,a csúnyácska de derűlátó szárnysegéd,a gyönyörű de veszélyes nőnemű lény/ember,a kIVÁLASZTOTT,a lány aki nem csinál semmit csak imádkozik,esetleg gyógyít,ja és folyton meg kell menteni(nagy levegőt vesz)atotálisanfeleslegeskarakterakinekanevétsemtudjukmegsohaésnemislátjuksohamertcsakazértbukkantfölhogyvészjóslóatmoszférátteremtsenazzalhogytágranyíltszemekkeléssejtelmesfélmondatokkaladjatudtáraazolvasónakésafőszereplőknekhogymilyensúlyosproblémávalszámolhatnakésmilyenrettenetesgonosszalfognakhamarosanszembeszállnipedigeztakaraktertkilehetettvolnakerülniazzalazegyszerűmódszerrelhogyazíróleteszialustaseggétagépeléésíregytörténetetaholagonoszfenyegetőaurájátazolvasóautomatikusanvesziátajóíróistílusnakakiforrtszemélyiségűkaraktereknekaszövevényesésélvezetestörténetnekésajólütemezettírásmódnakköszöNHETŐEN.

...igeeen nem a szívem csücske ez a karakter.