Miért ilyen furcsa a szabadság?

Hol is kezdjem... egy szlovákiai diák vagyok, vagyis inkább voltam.

Ezen a hétén sikeresen leérettségiztem szakból(elektrotechnika,informatika,programozás,könyvelés,gazdaságtan), magyarból, angolból, németböl és szlovákból. Jobban is mint ahogy azt remélni mertem.

De hogy miért is írtam ezt le? 4 éven keresztül folyton volt mit csinálnom. Tanulni ugyebár, mint minden más tanulónak, nekem viszont a szlovákkal voltak nagy nehézségeim (mikor bekerültem a középiskolába kb. bemutatkozni sem tudtam). Ezért aztán elkezdtek a szüleim járatni egy magántanárhoz, hogy szlovákul tanuljak. Mivel nemtudtam szlovákul ezért pár tantárgy tanulása is nehezemre esett amik nagyrészt szlovákul voltak pl. ügyvitel és levelezés vagy a könyvelés.

De a szlovákot mindig valahogy kihúztam 4-essel (Magyarországon 2-es). A nyaraim viszont mind ugyanúgy teltek. Szlovák különórákra jártam és tanultam. Igaz hogy csak heti 2 órát de mégis bennem volt az érzés, hogy ezt meg ezt meg kell tanulni és el kell menni az órára. És ez így ment egészen az írásbeli érettségikig. Akkor ugyanis a szlovák fogalmazásom pont 25% lett ami éppenhogycsak nem volt elégséges. Ígyhát, hogy meglegyen az érettségim 3-asra kellett szóbeliznem szlovákból, ami méginkább megnehezítette a dolgom mivel még mindig alig tudtam beszélni (legalábbis én így érzem). A ragozási hibáim pedig a plafont verdesték, még a leg alapabb mondatokat is rosszul ragoztam ki. Sokan mondták és mondják is, hogy próbáljak hallásra ragozni, tehát ha jó a rossz a hangzása akkor ne úgy mondjam. De hát ettöl csak rosszabb lett, ugyanis valamiért nekem azzal a rossz ragozással sokkal jobban csengettek a szavak.

Ez után jöttek a szak-írásbelik amiket sikerült megcsinálnom (igazából a könyvelés miatt aggódtam mivel az teljesen szlovák volt). De ami ez után következett az maga volt a pokol. Hetente háromszor 2 órát jártam szlovákra, hogy sikerüljön 3-asra megcsinálnom a szlovák szóbelit. Erre még rá, hogy az osztályfönök 3 nagy részre kategorizálta az osztályt:

- akik szerinte biztos megcsinálják az érettségit

- akik miatt egy kicsit aggódik, hogy sikerülni fog-e nekik

- akik miatt nagyon aggódik, hogy nem fogják megcsinálni az érettségit

Sajnos én az utóbbi 3. kategóriába sorolódtam.

E közben még a német miatt is idegeskedhetem, mivel a tanár aki "tanított" minket németül másodiktól(egyébként a magyarorsunk is volt, szintén másodiktól) folyton csak igérgette, hogy a jövö évtöl már komolyan ráfogunk állni a németre. De nem így történt és én (én kis naiv ^^) próbáltam hinni neki ezért harmadikban a németet választottam ki, mint fö nyelv és angolt mint válaszottat.

~(Kis háttérinfo: alapiskolában csak németet tanultam)

Mire odaértünk az érettségikhez arra jöttem rá, hogy angolból tudom az összes tételt és gond nélkül tudok beszélni angolul, ezzel szembe németböl 1 tételt sem tudok és alig tudok beszélni. Hogy miért is? Angol órákon tanultunk mivel folyton kérte tölünk az anyagot a tanár. Német órákon pedig az angolosok beszélgettek a tanárral és az a pár németes pedig vegetált. Ha nem beszélgettek akkor meg magyaroztunk német helyett.

Tehát igen, jól összekutyultam magamnak a dolgokat. Igaz, hogy sok tanulni valóm volt, de csináltam én magamnak évközben szüneteket ami miatt mégtöbb problémám lett az évvégi jegyekkel, de azok a szünetek sem voltak önfeledtek, mivel mégiscsak ott motoszkált a fejemben, hogy tanulj, tanulnod kell, meg fogsz bukni ha nem tanulsz...

Eljött a szóbeli érettségik ideje. Általában nyugodt vagyok, legalábbis sokan ezt lássák rajtam, azonban ekkor nagyon ideges voltam. Még a reggelimet is alig tudtam megenni pedig feleannyit ettem, mint szoktam (pedig nagy ínyenc vagyok ^^...

Ezután egymás után jöttek a szóbelik és én mindegyiknél jobban teljesítettem, mint ahogy azt vártam. Leginkább az utolsó, a szlovák szóbeli miatt féltem. Irodalomból szinte semmi sem maradt meg bennem és beszélni is nagyon hibásan tudtam csak (még mindig ^^). Szerencsémre pont azt a tételt húztam ki amit a legjobban tudtam. Mikor megtudtam, hogy sikeres lett az érettségim minden nehézség és kilátástalan helyzet ellenére, megnyugodtam. Elszállt belölem minden stressz és nyugodt vagyok.

4 éven keresztül nem volt szünetem, folyton tanulnom kellett, még a szünetekben is. Most pedig, itt van 3 hónap szünet és nem kell gondolnom arra, hogy most különórára kell mennem, hogy most ezt meg azt kell megtanulnom. Mintha egész végig egy ólomgolyót kellett volna magam után huzni és most levették a láncokat.

Itt ez a nagy szabadság hirtelen és nem tudom mit kéne csinálnom. Felszabadultam, mégis, nemtudom mihez kezdjek ezzel a szabadsággal amit már 4 éve neméreztem.

Uhh, kicsit hosszúra sikerült. Mégis úgyérzem, hogy szükséges volt leírnom.