Ha valaki tényleg meg akar halni, az nem beszél róla, ugye?

Ha vki megakar halni nem beszél róla.mert ha beszélne nem tenné meg mert reménykedik.

Ha elmondaná hogy most meg akarok halni akkor csak lebeszélő véleményeket kapna,én is próbálnám meggyőzni hogy élni kell,és küzdeni,harcolni mindenért ami jó.

Így tuti hogy nem fog meghalni,mivel sokan tettek érte,hogy ne tegye.

Ha meg nem beszl róla az illető,tuti meg is teszi a lépést azért hogy vége legyen,csak nem mindég sikerül.

Most, ahogy a többiek szokták mondani nagyon OFF leszek, de meg kell kérdeznem: Miért tartod az életet rossznak? Látsz benne valami szépet?

Ha van igaz barátod, vagy aki nagyon közel áll hozzád, annak meg kellene hallgatnia téged, anélkül, hogy eljátszaná a nagy lebeszélősdit, mert aki depressziós az nem hallja meg az ilyeneket. Kérlek keress egy személyt, akiben megbizol, és gondolod, hogy meghallgat, aki képes normális és épkézláb érveket felhozni ellene, amiben te is látsz némi logikát, kicsit öntsd ki magadból az egészet.

Inkább utalni szoktak rá, akik ténylegesen elkövetik, akik úgymond már túljutottak a halálfélelmen. Tapasztalat.

Én már azért nem teszem meg újra, mert megigértem a legjobb barátnőmnek, hogy nem teszem. Fontos nekem, nem akarom bántani, tudom mennyire rosszul érintené ez. Igy hát másért élek, nem azért mert olyan szépnek tartom az életet, de mára elértem azt, hogy nem gondolok arra, hogy megöljem magam. Szóval nem vagyok már annyira mélyponton :) Gondolj erre, hogy lehet egy kicsit másképp is, mint öngyilkosságot elkövetni

Ez nem nyavalygás!

Az én párom egyik szülője lett öngyilok. Nem szólt egy szót sem csak egy nap felakasztotta magát. - évekig tartó alkoholizmus után.

Ez nagyon komoly ha ilyen gondolatok foglalkoztatnak.

Az életed A TIED.

De gondolj bele ha teljesen egészséges vagy, mentálisan felfogod mi a helyzet, miert dobnád el magadtól.

Tudom, hogy nem könnyű. Néha nagyon szar az élet.

Én is sokszor belegondoltam, milyen jó lenne, ha nem kellene tovább csinálnom...ugyanakkor vannak akik szeretnek engem. Ahogy vagyok elfogadnak. Nekem ez megadatott és igazán értékelem, mert volt amikor teljes elutasításban éltem.

Szóval mérlegelj.

Van-e olyan dolog ami értékes számodra eléggé ahoz, hogy itt maradj? Vagy hagysz mindent veszni és mérhetetlen fájdalmat zúdítassz azokra, akiknek fontos vagy.

Hany éves vagy?

Negyedik válaszló vagyok.

2 hónapja a pszichiátrián kötöttem ki. Magamba folytva éveken keresztül a sérelmeimet nehogy megbántsak bárkit is, hogy visszaszólok stb.....hosszú.

Valószínű az idegösszeomlás szélén állhattam.

NAgy lépés az, hogy itt írtál nekünk. Mertél kérdezni.

Mindent túlélünk. Még a legnagyobb szerelmi csalódást is.

Az az érzésem, hogy nem szereted magad. Tudom, hogy 17 évesen még ki is vagy szolgáltatva hiszen anyagilag még nem vagy független, testileg már mintha felnőtt lennél de agyilag még nem elég érett.

Én megtanultam valamit az életben amit számomra nagyon nehéz gyakorolni: hogy az eszemre hallgassak.

Soha nem az a legjobb partner akit a szívünk választ, soha nem az a legjobb kaja amit a szemönk megkíván. Soha nem az a legjobb megoldás amit az érzelmeink diktalnak.....és még folytathatnám.

Én most gyógyszert szedek aztan lesz beszédterápia is. Sokkal jobban érzem már magam. Függő nem leszek, mert csak annyi van amennyit a doki felír és másként nem jutok hozzá a bogyókhoz és nem is akarok többet mint amennyit muszáj.

Nem vagyunk egyformák. Úgy néz ki te is érzékenyebb vagy. Ez nem szégyen de főleg nem nyavalygás!

A szüleiddel tudsz beszélni?

én megpróbáltam meghalni, 16 évesen gyógyszereket szedtem be, de aztán egyből szóltam. gyomormosás, stb...

nem bántam meg, mert tudom, hogy soha többet nem teszek ilyet ! Irtó depis kor tud lenni a kamaszkor, de magától elmúlik! gondolkodj pozitívan, évek kérdése lehet, de bejön :) nem érdemes hülyeséget csinálni ! 12 éves távlatból mondom ezt, 20 éves korom óta pedig semmi bajom (lelkileg)