Ti hogyan néztek az árvákra (1 szülő neveli)?

Ha csak az egyik szülője halt meg, akko félárva, nem "árva"- az akkor lenne, ha egyik szülője se élne már.

Nos.. persze, sajnálom, neki sokkal szarabb így... de innen is fel lehet állni, és rendes emberhez méltó életet élni.

Mármint.. itt arar is gondolsz, hogyha mondjuk egy srácról akivel csak felszínesen beszéltem, kiderülne róla? háát.. jó kérdés.. valósaíínűleg együtt éreznék vele, de nem sokat változtatna a dolgon.. ő is ugyanolyan ember mint te vagy én.

vagy.. itt mire gondolsz pontosan?

Az nem jelent semmit, hogy valaki félárva. Nem attól fog valaki olyan lenni, mint amilyen. Persze, ez egy erős trauma lehet, de nem világokat megváltó.

Miért kéne egy félárva emberre másként tekinteni? Főleg, ha amikor én megismerem már rég félárva? Ha máshogy viselkedek vele az jobban megviselné szerintem mintha eltekintek tőle. Főleg, hogy ha nem is ismertem az életét. Persze együtt érezni lehet és kell is.

Gyorsan hozzáteszem, még mielőtt le leszek pontozva, hogy én is félárva vagyok, de nekem megváltás volt az apám halála, szóval engem a legkevésbé sem érdekel sem az emberek együttérzése se a közönye a félárvaságom irányába. És én ettől nem érzem magam másnak mint a többi ember, sőt ha belegondolunk, sajnos ma már nagyon sok a félárva.