Mi van velem? Annyira szomorú vagyok.12L

Kicsit összevissza lesz

Egyszerűen nem tudom mi van velem. A napokban már étvágyam sincs. Már hónapok óta nagyon szomorú vagyok. Annyira magányosnak érzem magam, de egyszerűen nem akarok emberekkel lenni. Ez így olyan mintha összeroppannék. Szeretnék meghalni kiszabadulni a sötétszobámból. Nagyon rossz, gyakran álomba sírom magam. Nemrég emlékeztetőül a "Happy" szót karcoltam a karomba, kicsit vérzett is még megvan a heg. Nem akarok kimozdulni otthonról, de ott mindig nagyon levert vagyok. Nem szeretek a barátaimmal lenni tettetni, hogy minden rendben. Erről az egészről nem beszéltem se nekik se a szüleimnek, talán mert utálom a nyávogókat és inkább magamban tartom az érzéseimet. A testvéremnek sikerült kiszednie belőlem és az nap fel is vidított, de annyi volt. Úgy gondolja annyival meg volt oldva. Ha látja, hogy sírok megkérdezi ez-e a baj, de én már senkinek sem mondok semmit, egyszerűen nem tudok erről beszélni. Így az össz reakciója annyi: Kérlek, ne sírj! aztán magamra hagy, megy dolgára. Nem szeretem, ha ott vannak mellettem, de ez azért mégis bánt. Ez egy ördögi kör. Az is nagyon zavar, hogy a szüleimnek a hónapok óta tartó rosszkedvem, csak a napokban tűnt fel. De velük másról sem szoktam beszélgetni, akkor erről, hogy tudnék? Az egész annyira rossz. Kb. féléve írtam egy levelet anyának, akkor hasonló problémám volt. Akkor sírva bejött hozzám és azt mondta elrendezzük. És másnap mintha semmi sem történt volna folytattuk tovább. Mindent amit akkor ígért megszegett. Már képtelen vagyok megbízni a szüleimben. Ha baj van, nem jön a segítség. Abban reménykedem egy rák vagy valami elvisz, és kiszabadít innen.

Azt hiszem mindent leírtam. Ne haragudjatok, de egyszerűen kikellet adnom valahogy.