Boldog a karácsonyod?

Szerettem volna, hogy az legyen de nem lett az. a 10 hónapos kisfiammal karácsonyoztam, úgyhogy annyira nem volt rossz, de párom mindig tudja, hogyan kell megbántania. Fél éve minden nap dolgozik,ha véletlenül itthon van alszik. Úgy érzem én és a kisfiunk az utolsó aki számít. Az ideje 99,99 %-át nem velünk tölti. 24-én dolgozott utána hazajött és ő nagyon fáradt alszik. Másnap egészen 14:00-ig aludt aztán az előző házasságából született fiai jöttek át (17;19 évesek) és velük tv-zett míg én a nappaliban az Áronnal jatszottam.(Tehát megint csak külön). Utána be kellett mennie dolgozni és moziba ment a két fiával. Kb éjfélre jöttek haza, a két fiú itt aludt 26.-án 11-ig bent tespedtek a szobába míg én a gyerekkel kint voltam (hozzá kell tennem baromi fáradtan mert a kisfiam beteg volt és akkor már két napja nem aludtam). Anyukámék jöttek 11-re nos 11:00-kor párom elindult, hogy hazavigye a két fiát így itt sem volt mikor anyámék jöttek. Mikor hazaért akkor közölte, hogy beteg és ezért befekszik a szobába. 27.-én egész nap bent feküdt, semmit sem csinált, míg én kint a gyerekkel voltam. Tegnap óta pedig újból dolgozik reggeltől estig. Nem hittem volna, hogy ennyire leszarja a fejemet, de ez annyira stíven ütött, hogy még beszélni is képtelen vagyok vele. Talán a következő karácsonyom jobb lesz, persze nem biztos, hogy vele.

Boldog Karácsonyt hát mindenkinek.