Ember az embertelenségben témakörben szép magyar versek?

Friedrich Hebbel: Két vándor

Egy néma barangol a földön.

Üzent vele az Ég,

Nem érti, amit hoz,

S kinek szól a titkos

Izenet, nem látja még.

Egy süket az Ég szavára

A földön utra kél,

Ennek a füle dugva,

Annak az ajka csukva,

Míg útjuk egy be nem ér.

Megszólal akkor a néma,

A süket is érti a szavát,

Talányát űzi-fűzi,

Az égi igét kibetűzi,

S mennek Keletre, tovább.

Hogy e pár egymásra leljen,

Ember buzogva kérd!

Ha kik magukba járnak,

Egymásra rátalálnak,

A világ célhoz ér.

ez ugyan nem magyar