Szerintetek ezt én látom rosszul, és én vagyok csak egy üldözési mániában szenvedő, kényszerképzeteket alkotó nő?

Pár hete szakítottunk a barátommal. Jobban mondva ő hagyott el engem. Nem azért mert nem szeretett, mert más oka volt a dolognak, más volt a jövőképünk. De alapjában véve ritka megbízható ember, sosem csalt volna meg, tudom, hogy csak engem szeretett. Nem vagyok naiv, mert benne tényleg meg lehetett bízni, többször is bebizonyította. De egyik nap csak érkezett egy üzenet, hogy inkább legyen vége a dolognak. Minden előzmény nélkül kicsit meglepett ez az egész. Még próbáltam menteni a helyzetet, de én is rájöttem, hogy jobb lesz ez így, mert szerettem, de nem voltam belé szerelmes, ami még nem is lett volna baj, de nem tényleg más elképzeléseink voltak. Ő csak nekem akart jót ezzel.

Na de az előtt pár nappal, hogy szétmentünk volna, azon a rém okos kis oldalon a facebookon megjelölt engem egy csaj ismerősnek. Nem tudtam ki az, nem szoktam ismeretleneket visszajelölni. De láttam, hogy a barátom közös ismerősünk. Megkérdeztem, hogy nem-e ismeri, mert engem is bejelölt de nem tudom ki. De nem gondoltam semmi rosszra. Azt mondta nem tudja ki, csak úgy hirtelen visszajelölte, mert nem is nagyon figyelte a nevét keverte hirtelen valakivel. De azt is mondta, hogy az a nő írt neki, és megkérdezte, hogy nem-e ismerik-e egymást. Azt mondta barátom, hogy ne jelöljem vissza (amúgy se jelöltem volna) ő is kitörli. Ki is törölte láttam. De visszatérve akkorra mikor már szakítottunk, láttam, hogy újra megköttetett az ismeretség. Kérdem én miért? Nem kaptam egyértelmű választ csak kitérőt, és mosolygást. De mivel ő sem beszélt velem csúnyán, és szépen szakított velem, ezért bocsánatot kértem tőle az indulatosságom miatt később. Én is békében szerettem volna tőle elválni. Úgy is lett, jóban maradtunk meg minden. De most meg pár napja láttam, hogy tetszikelte ennek a csajnak a képét. Ez azért is furcsa mert nem szokta ő túlzottan nők képeit dicsérgetni, az oldalán is alig van valami, nem is sokat van fenn ha be is lép. Tudom, hogy már nem számít meg minden, meg nem is haragszok rá, én örülnék ha boldog lenne, de így kívülállókként szerintetek ez nem furcsa? Mármint az, hogy először nem tudta ki, majd megint cimbik lettek? Végül is tényleg nem számít de kíváncsi lennék mások, hogy látják ezt? Bár abban biztos vagyok, hogy sose kacsingatott félre senkivel míg velem volt. Szerintem engem már soha senki nem fog úgy szeretni mint ő szeretett! Köszönöm ha elolvassátok és válaszoltok!