A suli miatt minden tönkrement. Úgy érzem nem sokáig bírom már ezt. Mit tegyek?

Borzasztóan érzem magam mostanában, mióta gimnáziumba vagyok.Legelőször egy szakiskolába írattak be szüleim, vagyis inkább apum, mert ő minden áron azt akarta, hogy munkás ember legyek, ne pedig egyetemeken tanuljak.Általánosba olyan 3-4 es tanuló voltam, nem igazán voltak tanulási gondjaim. Én ahhoz voltam hozzászokva, hogy nem lógok a suliból, nem csinálok semmi hülyeséget, fegyelmezett vagyok. Na persze mondanom sem kell egy szakiskolában ilyet említeni se mernék, ezért kö kemény 4 napot bírtam ki, a 4. végén az utolsó óra után rohantam a buszhoz hogy minél előbb hazaérjek, és megbeszéljem ezt anyumékkal. Olyan szinten kiborultam érzelmileg hogy ez nekem nem jó, és én nem akarok ebbe az iskolába járni és úgy megijedtem, hogy majdnem hogy összeestem, úgy sikerült lecsillapítani. Na akkor pénteki nap, megyünk a helyi gimnáziumba átiratkozni. Nagyon boldog voltam hogy végre megint a régi osztályommal lehetek (sok régi osztálytársam is ide jelentkezett), simán bevettek, hétfőn már mentem is. Úgy indultam neki reggel, hogy mostmár nincs semmi baj, végre ismerős környezet, és megint lehet hülyéskedni.Aha...Azt hittem itt boldog leszek, és csak a tanulásra kell koncentrálnom, és lesz némi szabad időm is. De nem..valamiért ezt nem tudja nekem megengedni egy bizonyos érzés, amit meg se tudok magyarázni, csak belegondolok, hogy megint matek óra, és holnap írunk, és teljesen levert vagyok egész nap, egyrészt mert nem értem a tananyagot, másrészt meg egyáltalán nem jófej egy tanár. Aztán erre még rádob a Magyar óra is, ahol előadásokat kell tartani, és én egyáltalán nem vagyok ahhoz hozzászokva hogy ki kell állnom mind a 23 osztálytársam elé, és beszélni. minden napom abból áll hogy hazajövök, tanulok, alszok. kezdődik megint egy nap. Elmegyek iskolába, egész nap csak szorongok, és persze nevetnem kell mert ha szomorú vagyok egyből kiszúrják, és kérdezősködnek. itthon sokszor elfog a sírógörcs, csak ülök zenét hallgatok és elkezdek remegni, sírni és egyszerűen megőrülök a gondolatól hogy holnap megint iskola..nincs olyan barátom, akikkel ezt megtudnám beszélni, szüleim pedig non-stopba dolgoznak.mit tegyek?? mit tegyek hogy ne csak túléljem a napokat, hanem kicsit élvezhessem is???

köszönöm a segítségeteket előre is.

15/F