Egyetértesz a versemmel?

A Földért

Birkák és emberek

Múltkor történt az eset,

Hogy egy buszon ültem,

És bizony, összeszorult a szívem.

Szeged felé tartottam,

De bár ne tettem volna,

Akkor talán,

Gondolkoznom se kellet volna.

Messze a puszta földön

Harminc-negyven, éhes birka

Legelte csendesen e föld ajándékának kopár maradékát.

Ők csak egyszerű birkák, állatok

De különbek vagyunk mi őnálluk?

Elpusztítják, tönkreteszik ők a legelőket

És mi tönkretesszük otthonunkat, a földet.

Ha tönkremegy a legelő, ők csak tovább állnak

Nem törődve azzal mit csináltak.

Új legelőt keresnek, tovább terelődnek

Hátrahagyva a kietlen, kopár földet

Mit teszünk mi, emberek?

Hátrahagyjuk a földet?

Hátrahagyjuk a földet, ezt a csodát?

Mely nekünk adta minden javát!

Életet adott ő nekünk, gyönyörű otthont.

Levegőt, kristálytisztát,

Szántóföldet, rajta gabonát.

Állatokat, hogy legyen húsunk,

Édes vizet, hogy ihassunk

S mit tettünk mi érte cserébe?

Semmit, csak tönkretettük kincsünket,

A napnak rendszerében, egyetlen élhető helyünket.

A leggyönyörűbb helyet a világegyetemben

A legcsodásabb bolygót a mindenségben.

Levegőjét beszennyeztük, földjét eltiportuk.,

Állatait leöltük, kipusztítottuk,

Tiszta vizét elrohasztottuk.

Nem becsültük, mi adatott nekünk

Csak birka módjára legeltünk,

S most se törődünk vele különösebben,

Mert ugyanolyan birkák vagyunk mi is,

Tudatlan, önző, bárgyú Emberek.