A Koreai-háborúban az USA vagy a SZU légiereje volt jobb illetve számított korszerűbbnek? Valamint melyik ország aratott több sikert a Koreai-háború légi csatáiban?

Egyik sem. Annak a kornak a technikai színvonala nagyjából egyezett és rengeteg II.VH-s repülőeszköz került bevetésre. Az USAF legsikeresebb pilótája egy bizonyos Joseph C. McConnell nevű pasas volt, aki F-86-oson 16 légigyőzelmet regisztrált. A legsikeresebb VVS pilóta Yevgeny Pepelyaev volt 22 légi győzelemmel. De szép számban arattak a P-80-asok, az F-4-esek ( nem tévesztendő össze a 3. generációs F-4-essel) és egy csávó 10 mig-15-öst egymaga lelőtt egy P-51-essel. Voltak ott Jak-9-esek amik nem voltak rossz vasak, csak hullottak, mint a legyek, főleg a bombázók lövöldözték le őket.

A Koreai háború legtöbb légi győzelmet (igazoltat természetesen) felmutató típusa az F-86-os lett. Őt követte a P(F)-80-as a B-29-es ( a jak-9-esek nagy részét a radarirányítású lövésztornyaik meg a faroklövészeik radírozták le az égről) aztán a P-51-es, amely igen becsületesen helyt állt a légcsavaros vadászgépek alkonyán, aztán a többi. A másik oldalról egyértelműen a Mig-15-öst lehet kiemelni. Ameddig ott meg nem jelentek a Mig-15-ösök, addig a már említett Jak-9-esekkel, jak-3-asokkal, meg a többivel próbáltak valami eredményt produkálni katasztrofális eredményekkel. Emiatt a B-29-es hadászati nehézbombázó sokáig vezette is a listát, mivel a szovjet, meg koreai vadászpilóták korántsem voltak annyira képzettek a bombázókötelékek elleni harcban, mint annak idején a németek és nagyon gyakran megesett velük, hogy kilőtték a gépüket a valaguk alól. Az északiaknál tehát minőségi változást a Mig-15-ös megjelenése hozott. A mig-15-ös azért volt egy jó konstrukció, mert elavultabb volt, mint amerikai társai. Ezt úgy kell érteni, hogy rengeteg olyan fedélzeti berendezés hiányzott belőle, ami az amerikai gépekben megvolt, tehát eleve sokkal könnyebb volt. Ezért volt sikeres például a Mustang. Ami korántsem tudott akkora sebességet elérni, és nagy magasságban a manőverezési képességei sem értek a nyomába,de 2000 méter alatt irtózatosan jól manőverezett és bele lehetett vele vinni a migeket egy olyan alacsony sebességű fordulóharcba, erre az amerikaiak külön stratégiát találtak ki, amivel eredményesen le lehetett lőni őket. Ezt általában alacsony magasságon intézték, hogy ne tudjon a nagy légteret kihasználva a mig gyorsulva eltáncolni, aztán onnan a 8 12,7-es géppuska meg elvégezte a többit. De a mig-15-ös első megjelenése igen sokat változtatott a dolgokon, mert a nehézkes amerikai sugárhajtású gépeket nagy számban lehetett lelőni velük. Egyedül a B-29-es kötelékeket nem tudták zaklatni, mert a kölcsönös védelembe rendezett kötelékek olyan tűz áradatot zúdítottak rájuk, hogy azt már elgondolni is borzasztó. Erre volt a válasz az F-86-os. Az már az első hetekben megmutatkozott, hogy a P-80-as nem igazán ellenfele a sokkal fürgébb mig-15-ösnek, P-51-esekkel meg csak alacsonyan lehetett bármit is kezdeni velük, tehát a mozgástér elég szűk volt, ezért sebtében megjött az F-86-os amit már eleve úgy konstruáltak, hogy minden repülési paraméterben felülmúlja riválisát. A kérdés második felére a válasz, hogy az amerikaiak. Főleg a háború korai szakaszában tömegével szedték le a világháborús szovjet gépeket. A mig-15-ös igénytelensége okán volt jobb. Semmi nem kellett hozzá, tömeg gyártott könnyen cserélhető alkatrészek, semmi nem volt benne. Az első szériás példányokban még műhorizont sem volt, ruszkik nem vesztegették az idejüket ilyenekre, volt egy rádió, pár nagyon alapvető műszer azt hajrá. Meg mint említettem könnyű is volt, ebből fakadóan eleve jobban manőverezett. Hát ez a jet-korszak hajnala volt, akkor még mindenki a németektől szerzett tudással próbálkozott e téren.