Melyik verse (ke) t ajánlanátok versmondóersenyre egy 15 éves láynak?

William Blake 

Dal 

Mezőn kószáltam boldogan, 

Nyár pompáját ízleltem én, 

Míg Ámor herceg nem suhant 

A nap sugarain felém. 

Hajamba font liliomot, 

Rózsát fejemre, vérszínüt, 

Kertjébe vélem elfutott, 

Ahol gyönyör szált mindenütt. 

Szárnyamra harmatcsepp esett, 

Dalom naptól izzóra vált, 

Selyem hálóval meglesett, 

És fényes kalitjába zárt. 

Most tréfál velem, játszogat, 

Leül mellém, míg dalolok, 

Szétfeszíti szárnyamat, 

Ès gúnyol, hogy már rab vagyok. 

William Blake

Elveszett kisfiú

"Senki mást nem becsül, szeret,

Miként magát, olyan híven,

S hogy önmagánál van nagyobb,

Fel nem foghatja senki sem.

Téged testvérem, jó Atyám,

Jobban szeretni nem lehet,

Szeretlek, mint a kismadár,

Mely kenyérmorzsát csipeget."

A pap hallja a kisfiút,

És vakbuzgón hajába kap,

Kabátjánál vonszolja el,

S mind bámulják, mily bölcs a pap.

Az oltárról így prédikál:

"Az ördög ül e kisfiún,

Eszével mér, holott hitünk

A legszentebb misztérium."

A gyermek sír, kérdést se hall,

Szülői sírnak hasztalan,

Testét csak ing takarja már,

Keze meg lába vasba' van.

S a szent helyen elégetik,

Sokan égtek itt egykoron,

Szülői sírnak, hasztalan,

Hát tehetsz ilyet, Albion?

Ez a legutolso megalapozza majd a hangulatot.