Van e rá lehetőség, hogy az általam karban tartott telek az én tulajdonomba szálljon?

Tizenöt év után...

Az elbirtoklás törvényi definíciója szerint, az szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát, aki azt sajátjaként, tizenöt éven át, szakadatlanul birtokolja. Mindez másik oldalról azt is jelenti, hogy aki a tulajdonjogával hosszabb ideig nem él (pl. külföldön tartózkodik és meghatalmazottja sincsen), az a tulajdonjoggal való felhagyásként is értelmezhető, amely mintegy megnyitja a lehetőségét annak, hogy az ingatlanát békésen birtokló személy megszerezhesse annak tulajdonjogát.

A bíróság két szempontot vizsgál

A törvényi feltételek közül érdemes külön is megemlíteni, hogy csak akkor szerezhetünk elbirtoklással tulajdonjogot, ha az ingatlant sajátunkként birtokoljuk, azaz, ha a birtoklásunkat véglegesnek tekintjük. A puszta használat nem elegendő az elbirtokláshoz, lényegtelen azonban, hogy az ingatlant a sajátunkénak gondoljuk-e vagy akár az, ha mindvégig tudjuk, hogy más ingatlanát birtokoljuk. A bíróság ebből a szempontból valójában két feltételt vizsgál. Az egyik, un. szubjektív feltétel a saját meggyőződésünk, azaz, hogy a birtoklás során abban a tudatban voltunk-e, hogy birtoklásunkat kívülálló személy, így akár az ingatlan tulajdonosa sem szakíthatja meg jogszerűen. Abban az esetben ugyanis, ha bérlőként, haszonélvezőként vagy szívességi használat címén birtokolnánk az ingatlant, úgy tudnunk kell arról, hogy a tulajdonos az ingatlanát utóbb majd visszakövetelheti és így birtoklásunk sem lehet végleges. A másik szükségszerű un. objektív feltétel, hogy a sajátként történő birtoklás külső megnyilvánulásokkal is igazolható legyen. Ilyen megnyilvánulás különösen az ingatlan terheinek a viselése, felújítások, állagmegóvások végrehajtása, illetve a más személyek (szomszédok) előtt tett kijelentések és egyéb olyan magatartások, amiből ők egyértelműen arra következtethetnek, hogy mi vagyunk a tulajdonosok.

(Forrás: [link]

Bocsi, rossz a link.

Helyesen:

[link]