Mozdonyvezetőnek jó lenni? Vagy uncsi?

szerintem érdekesebb mint pl

árufeltöltőnek lenni boltban :D

hát nem mondanám,hogy kötetlen a munkaidő.

Az én férjem is mozdonyvezető, és egy havi beosztás alapján dologzik. Semmi kötetlenség, de ő imádja.

Az első három válaszoló megint olyanba szólt bele, amiben semmilyen rálátása nincs.

Mi az, hogy jobb, mint árufeltöltőnek? Könyörgöm, itt személy/teherszállításra szolgáló járműveket vezetnek nagyon szigorú szabályozások szerint, és nem a legegyszerűbb munka.

Kötetlen munkaidő, ezen jót nevettem. Egy hónapra előre megkapod a vezénylésedet, hogy mikor hova vagy beosztva, aszerint kell munkába járnod. Nem számít, hogy hétvége van vagy ünnep, éjjel vagy nappal, mégy, amikorra oda vagy vezényelve. Teljesen átlagos helyzet, szombaton kezdesz 4:15-kor, lehúzol 10-12 órát, majd vasárnap megint 4 óra után kezdesz, bár utána van mondjuk két nap munkaszünet. Az éjszakai szolgálatok száma sem elenyésző, gyakran van az ember éjszakára vezényelve, pl. 18 órakor kezdesz, és reggel 6-kor végzel... Vagy mégy este 22 órára, és reggel 10-ig dolgozol. Nem könnyű, meg kell szokni ezt a fajta életvitelt, egy idő után azt se tudja az ember, milyen nap van. :)

Valamint az egész járművezetés is olyan, hogy el se hinné az átlagember addig, amíg be nem ül, hogy tulajdonképpen ez mennyire is nehéz. Nem is ez a legmegfelelőbb szó, másabb, mint a közút, teljesen másra kell itt figyelni. A fék a kulcsa az egésznek, ez az egész a fékezésről szól. Nem könnyű dolog, főleg pl. egy 600 méteres, 1400 tonnás eleggyel fékezni... Ráhúzol neki 2 kattot, 3 katt, 4 katt, semmi... Kis idő múlva azért már érezni, hogy lesz ebből még fékezés, elkezd fogni a vonat, odahúzol neki még párat, majd mehet vissza menetbe, gyakran ennyi elég ahhoz, hogy a vonat meg is álljon, hisz az oldás akár 1-2 perces folyamat... Nem olyan ez, hogy előretolod a kart, aztán már fel is oldott, mint egy személyautó... Olykor nagyon lassan reagál, ez vonatnem és hossz függő. Személyszállító vonatnál meg nem a lassú reagálás a nehezítő tényező, hanem a sebesség, hogy érezd azt, hogy 120 km/h-ról mikor húzzad a sort ahhoz, hogy a peron mellé érkezve már csak mittudomén (megállóhelytől függően) 60-nal menj, 30-35-nél beleoldasz az egészbe, aztán pont megálltál, ha mindent jól csináltál a peron elején... Nagyon kell érezni a távolságokat...

És igazából ez nem olyan munka, hogy na, akkor én mozdonyvezető leszek, mert nincs más. Egyrészt évente felvesznek 30 embert mostanság országos szinten kb, és elég kemény orvosi alkalmasságija van. Valamint ezt a munkát nem lehet hosszútávon úgy végezni, hogy ne szeresse az ember, fontos tényező a hivatástudat, ha beszélhetünk manapság még ilyenről. Szerencsére még nagyon sok mozdonyvezető van, aki rajong azért, amit csinál, és boldog emberként élik mindennapjaikat, hosszútávon csak így lehet.