Mi legyen a címe a történetemnek?

Anyám születésem óta tudta,hogy valami furcsa van bennem.

Szeplővel,kék szemmel,vöröses-barna árnyalatú hajjal rendelkezett a családom összes tagja..Csak én voltam a fekete bárány,aki kilógott a sorból.A hajam fekete,a bőröm sápadt,a szemem szürke,akár a Zenta-Roze-i sajtgyár kéményfüstje.

Anyám sosem törődött velem,mert más voltam.

Persze nemcsak külsőleg voltam a kakukktojás.

Rosszalkodtam..

Ha egy döglött madarat láttam az út szélén,fölvettem és elraktam a zsebembe és otthon eldugtam,de anyu mindig megtalálta..Még akkor is,ha a cserépkályhába rejtettem el.

Ha a testvéreim macskát kaptak,mindig elkergettem őket a hegyes botommal,amit én készítettem..Azt hitték,hogy elszöktek,mert akkor kergettem el őket amikor a többiek aludtak.Irigyeltem a többi testvéremet,hogy ők megkapják azt,az anyai szeretet,amit én nem.Az öcsém minden nap ott ült a terasz lépcsőjén,várva,hogy valaha visszajönnek..

Nem jöttek vissza..

De csak akkor jöttek az igazi gondok,amikor Wernenda dadám óvodába vitt. Az óvodába katonásdit játszottam a többi fiúval,a lányok ezért folyton kicsúfoltak...kinevettek...

A fiúkkal kitaláltuk,hogy megleckéztessük a lányokat amiért ilyenek velem.

Vízibombákat töltöttünk fel,és azzal dobáltuk őket.

Miután elfogyott az összes bomba,nem meglepően,a lányok hisztizni kezdtek és csúnya dolgokat vágtak a fejünkhöz.

"Senki sem szeret!"-hangzott el a nekem szánt mondat.

Ellöktem,majd elkezdtem rugdosni.

De a rugdosás eléggé elfajult.

A lánynak eltört a térdkalácsa,és nekünk kellett kifizetni a műtétet.

Anyám leszidott,és azzal fenyegetett,hogy elveszi a katona gyűjteményemet,amit akkoriban kincsnek tartottam.

Sírva csaptam be szobám ajtaját,reménykedve,hogy anyu valaha is megbocsát nekem,és elfogad lányaként úgy ahogy vagyok,majd bejött a szobámba Carsun nővérem,és megnyugtatott.

Ő mindig mellettem állt,ha valakire szükségem volt..

Pár hét múltán sem bocsátotta meg nekem..

Viszont egy nagyon gazdag család költözött pont a velünk szembe lévő házba.

A családból volt egy velem egyidős gyönyörű kislány,hosszú,szőke hajjal. Holly-nak hívták.

Összebarátkoztunk,és pár nap múlva mi lettünk a legjobb barátnők.

Mivel az ő apja is katona volt,szerzett magának egy pont ugyanolyan terepmintás inget,mint az enyém,és abban játszottunk.

Egyszer,amikor anyámék a nappalit festették,mi elvittük az egyik létrát,és felmásztunk a tetőre katonásat játszani,de sajnos az sem sült el valami jól.

Anyuék nem figyeltek ránk,mint mindig,meg amúgy is elvoltak foglalva a festéssel.

Én a tető jobb oldalán voltam Holly pedig a balnál.

Sokáig játszottunk ott fönt,majd megjöttek Holly szülei.

Szólni akartam Hollynak,hogy gyorsan menjünk le,de ő bujkált a másik oldalon előlem,majd a végén annyira megijesztett,hogy lezuhantam a tetőről.

Eltörtem a lábam.

Anyut ridegen hagyta,hogy eltört a lábam,csak mondta a magét,hogy nevelő intézetbe küld.

Holly szülei megtiltották,hogy továbbra is barátkozzunk,és nem tartották velünk a kapcsolatot,mivel amikor ez történt,Holly anyámra volt bízva,még ők távol vannak.

Szerencsére a jó szívüknek köszönhetően elvittek a kórházba és kifizették a műtétet..

itt a történet eleje,úgymond a "kezdetek".

most nem véleményt kérek a szotrira,hanem ötleteket!