Hogy feleljek meg magamnak? Van magamról egy elképzelt reálisan (viszonylag) kép és ha olyan lennék imádnám magam és az életet. Hogy érjem el? Néha olyan nehéz. (Egy srác vagyok)

En azt mondom, nem kell mindig megfelelni hiszen senki nem tokeletes. En egyszeruen beteg vagyok a maximalista idiotaktol.

Ha folyamatosan a megfelelest keresed magadnak, sosem leszl boldog.

En pl. 3 het mulva leszek 34 (????!!!!!en????) azt hittem, sokkal tobbet erek el es nem...benne vagyok egy munkakorben es nagyon nehez kilepni belole. Az elmult par evben bele is golyoztam egy kicsit. Allergias lettem a stressztol es mehetek a pszichiatriara...

Ez nem vicc.

Legy jo magadhoz. Meg kell ertened, hogy bar szeretnel, te sem vagy tokeletes es nagyszeru vagy, mert igyekszel a legjobbat kihozni magadbol. Legy jo magadhoz mert senki mas nem lesz az.

Első lépésben fogadd el és szeresd magad olyannak amilyen vagy!

A későbbiekben sikerrel foglalkozhatsz annak az énképnek a kialakitásával ami megfelel az önmagaddal szembeni elvárásoknak.

Az,hogy nehéz fogdd fel kihivásként,a győzelem ettől még értékesebb lesz.

Kitartást és sok sikert,meglátod megéri!

Én egy 36 éves fickó vagyok, aki a mai napig ugyanezzel küszködik. Ráadásul hozzáteszem, hogy előehaladás helyett éppen a leépülés lépcsőfokain bandukolok lefelé.

Fiatalabb korban is próbálkoztam egy EGYÉNISÉGET kialakítani. Volt, hogy a Depeche Mode rajongás miatt annak külsőségeivel próbáltam azonosulni, aztán volt időszak, hogy elegánsabbra vettem a figurát. Aztán körbevettem magamat státusszimbólumokkal, hátha ezek adnak tartást (márkás sportkocsi, drága telefon, jó pár évvel ezelőtt laptop, amikor az ritka volt még, fuxok stb) de be kell valljam, ezek nem adnak plusz semmit. Jó, hogy vannak, élvezem is, de a belső harmóniám nem lett több ettől.

Egy időben keményen sportolásra vettem rá magamat, hogy lefogyjak, jobban érezzem magam. 2,5 év után ez is "kiégett", most lusta vagyok és halogatom a futást, hogy "meleg van" meg ilyenek.

Közeli rokonom szerint a kézíráásom önértékelési zavarokról és az embereket lekezelő hozzáállásról árulkodik. (Szegénykém, jóba botlottál bele, mi? :-))

Node, én azt ajánlom Neked, kedves sorstársam, hogy próbálj meg minél több sikert felhalmozni. Ez nem feltétlenül anyagi (hisz ez sajnos egyszer hopp, aztán kopp, mint nekem) természetű, lehet erkölcsi is. Ha lehetőséged engedi, akkor pár jó cuccot beszerezhetsz, hiszen a kifogástalan külső eleve ad egy magabiztosságot, de arra törekedj, hogy az emberek elismerjenek. Tehát mondjuk image terén nem az emót javaslom, mert az lúzeres. Kerüld a lúzerséget. Ha belecsöppensz mégis, akkor lépj túl és tekintsd annak, hogy ehhez fogod tudni viszonyítani a sikert.

Ha külsőddel van a gondod, akkor elárulom, hogy azon csekély mértékben tudsz változtatni. Persze ne olyan célokat tűzz ki, ami képtelenség. És ahogy az előzőekben is leirták: próbáld magad szeretni, próbáld az olyan élethelyzeteket keresni, ami pozitív enegiát ad. Ehhez nagyszerű egy igazi, őszinte barát(i kör), akik nem aszerint értékelnek, hogy eléggé trendi vagy-e, hanem közvetlenek és lehet velük beszélgetni.

De amit én tapasztalatból tudok mondani neked az az, hogy az elért sikerek (erkölcsire gondolok elsősorban) nagyon nagy TARTÁST tudnak adni. Ha ráadásul a sikerekre való büszkeség nem torkollik nagyképűségbe, pláne.

Önismerettel és neveléssel lehet orientálódni, hogy az ember karaktere milyen legyen:

-Robert de Niro, Anthony Hopkins, Armand Assante, Bryan Brown???

netán:

-Rob Schneider, Adam Sandler, Hugh Grant, Ben Stiller?

Gondolom érted a lényeget...