amúgy ez a vers:
Búcsút mondunk
Nyolc éve még úgy léptem be iskolámnak kapuján,
Bátorítva fogta kezem az én kedves anyukám.
Beléptünk az első osztály hívogató ajtaján,
Mindenkinek könyv és virág díszelgett a kis padján.
Köszönetet mondok én drága tanítónénimnek,
Ki betűk és számok várába türelemmel bevezetett.
Négy évig ő szeretettel, törődéssel nevelt minket,
Odaadással támogatva fogta mindig a kezünket,
És oly szomorúan váltunk el tőle mi negyedikben,
De hisz` rengeteg új élmény várt ránk ötödikben!
Emlékszem még, oly fura volt: minden órán más tanár,
Akkor bizony nem tudtuk még, hogy ránk mennyi minden vár!
De ezek a csodás évek madárháton elrepültek,
És mindnyájan elmondhatjuk: bennünk élnek az emlékek!
Ó, én drága, szép iskolám, nagyon fogsz hiányozni,
De sajnos már soha többé nem fogunk itt tanulni.
Énekeljük itt utoljára búcsúzóénekünket,
És tudom, a könny sem hagyja szabadon a szemünket...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!