Valaki kitudja javítani a hibákat a levélben amit írtam?

Az normális dolog, ha valakit ismersz régóta, élvezitek egymás társaságát, és elmondod neki a problémádat akkor az nem érdekli őt, mert éppen boldog és nem akar lesüllyedni arra az érzelmi szintre amin te vagy?

Vajon ezért izgalmas a világ, mert nem érdekelnek mások érzései és had szenvedjen a saját letargiájában, ahelyett, hogy támogatnátok egymást? Mert ha tényleg ez az igazság, attól függetlenül én nem így bánok más emberekkel, mert csak egyszer élünk, és a jó érzéseket érdemes tovább adni, nem pedig a szenvedést és a megbánást. Még az is lehet, hogy én így érzem jól magam; miért vallja sok ember olyan okosnak magát, amikor annyian ítélkeznek? Ha a föld sokkal távolabb lenne a naptól, akkor megfagyna, ha pedig túl közel, akkor az élőlények elpusztulnának a hőségtől, ezért is kellene szinten tartani mindent, nem a szélsőségekre koncentrálni és véleményem szerint az emberi ítélőképességnél is van egy határ, hogy mit tekintünk normálisnak, és mit nem. De más emberek máshogy gondolkodnak, ők ettől élvezik az életet, ugye? Tőlük aztán szenvedjenek az emberek, ne legyünk erkölcsösek, bulizzunk és csajozzunk, miközben megcsaljuk egymást. Röhögjünk, hogy milyen jó napunk volt; hogy átvertünk egy másik embert és játszottunk az érzéseivel, EZEN FELÜL persze mindenkinek ez a normális nap, ezt így tartják rendjén valónak. Nem nagyon próbálom elítélni az embereket és egyre többször érzem, hogy afelé haladok, hogy sikerüljön, de remélem egy nap tényleg sikerülni fog.