Mikor értik már meg az emberek hogy az erőszak nem megoldás?

Soha.

Mivel vannak olyan helyzetek amikor csak erővel lehet megoldani .

valószínűleg soha

én is tudom hogy nem megoldás,de sajnos a családomtól ezt tanultam,így van hogy megfeledkezek róla

olvastam egy cikket ami szerint az iskolákban beakarják vezetni a meditációt a lelki egyensúly érdekében,nem tudom hogy mennyi időt szánnak rá,de talán az ilyen "lelki gyakorlatok"amik segítik ellazítani az embereket segíthetnek abban hogy kevésbé legyenek hajlamosak az erőszakra

én még nem hallottam erről a meditációs óráról, de hasznos lenne... bár nemhiszem, hogy lesz belőle valami:S

a válasz: valószínűleg soha.. vagy előtte egy picivel:D

majd mikor minden csepp vízért háborúzni kell, és ezek a háborúk megmérgezik a földet és a levegőt, majd akkor TALÁN belátja ez az ocsmány faj, hogy együttes erővel egyszerűbb lenne... de akkor már esélyes, hogy túl késő lesz, de megvilágosodottan, együtt tűnünk el a történelemből.. de talán még akkor sem fogja belátni, és egymás torkát marva tűnünk el... én csak remélem, hogy nem fogja megtalálni a nyomunkat soha, semmilyen civilizáció, mert még a maradványaim is szégyellnék magukat..:/

és amúgy az a szar, hogy az egyén (ahogy a Kérdező és az eddigi válaszolók is) tudják, hogy nem értelmes alternatíva... mégis csoportban gyakran erőszakossá válik az ember

többek között ezért hívják a mait a Hülyeség Korának:(

én sem Pesti vagyok,de szerintem megyek majd

érdekel hogy milyen lesz,meg jó dolognak tartom hogy már az ilyenekre is egyre jobban figyelnek,bár mostanában azt vettem észre hogy az emberek nyitottabbak a lelki egyensúly és az ezotéria felé

"Mikor értik már meg az emberek hogy az erőszak nem megoldás?"

Az a kérdés, mit nevezel erőszaknak? Mert erőszak ám az is, amikor vegyszerekkel, étellel, itallal, győzködéssel, erkölcsi/lelki kényszerrel/terrorral, hipnotizálással, folyamatos hazudozással és hazugság ismétléses sulykolásával, vagy éppen asztrális eszközök használatával (pl. meditáció) vesznek rá valamire más élőlényeket/embereket. Minden erőszak, ami a másik ember eredeti szándéka ellenében történik. Nézd meg a gazdasági, jogi eszközökkel vívott háborút, hogy mennyivel emberségesebb, mintha gyorsan és látványosan felaprikolnának, tönkretennének ugyanannyi emberi életet, amennyit tönkretesz és megszüntet mondjuk egy mai pénzügyi "(v)álság" és kész, le van rendezve a dolog.

Meg lehet valakit úgy is nyomorítani, elnyomni, hogy inkább maga dobja el az életét, mint ezt tovább elviselje.

De erőszak az is, amikor növényi, állati sejtek, vírusok, baktériumok rivalizálnak a túlélésért és győz az erősebb.

Erőszak maga a genetikai (darwini) szelekció is. Ott pl. a gének harcolnak (konkurrálnak) egymással szakadatlanul.

A növények és gombák egyrésze élősködik a többin. - Vagy kiszorítja őket, elveszi az életterüket - teljes fajok "irtják" ki egymást.

A makro állatvilágban erőszakosan veszik el egymás életét az állatok. Egyesek kannibéok, megeszik saját fajtársukat, vagy saját kicsinyeiket. Más egyedek folyamatosan harcolnak a fajfenntartás jogéárt és a területekért, vagyis a gazdasái erőforrásokért. (pl. kutyák más kutyáktól és állattól, embertől védik a területüket, harcolnak-küzdenek a betolakodókkal szemben.)

Az az érv se mindig áll meg, hogy a puszta önfenntartásért, hiszen gyakran tanulástól, játékból, vagy ösztönből teszik. Ott van pl. a macskám elkapja és megfojtja az egeret, patkányt, mindenféle madarat, de meg sose eszi, bőven kap élelmet. Csak úgy vadászik, szinten tartja magát, készen a túlélésre.

Az élet alapeleme a szelekció és a rangsor, ami szintén a túléléshez szükséges - erőszakon alapul, az élet, (mégpedig a minden valószínűség szerint a "tervezett élet") alaptermészetébe van tehát az erőszak elkódolva, annak lételeme.

Az erőszaknak persze vannak jól körülírható határai, a túlzott erőszak pedig elítélendő. Ám az erőszak végleges megtagadása az élet alapelvének megtagadását jelenti, ami törvényszerűen az adott faj degradációjához és pusztulásához vezet. Az embernél is ezért létezik erőszak és egy életképes fajnál ugyanezért teljességgel elképzelhetetlen az erőszak teljes hiánya, vagyis az önvédelemre való alkalmatlanság.

Egyesek úgy gondolják, az erőszak csupán a fizikai világra jellemző forma, mely magasabb létsíkokon nem létezik.

Rossz híre számukra: Ott is létezik, csak síkonként más és más, egyre finomabb, burkoltabb, rafináltbb formában van jelen a rivalizálás, azaz a harc, küzdelem, tehát az erőszak. Az anyag csak a finomabb világ besűrűsödése. Ha nem létezne ott erőszak, akkor miként fordulhatnak meditáció/ima során emberek az egyik "oldalhoz", más emberek meg másik meditációban/imában a másik oldalhoz?

Ezért állítom, hogy az élet, a puszta létezés alapja az erőszak - az hatalmas baj lenne, ha az emberek "megértenék", hogy az erőszak nem megoldás...

De ugyanakkor értem a kérdés másik vetületét: a szükségtelen erőszakkal van mindig baj. De hol húzod meg a határt? Mit definiálsz szükségesnek és mit túlzottnak? Mert egyik ember számára itt, a másiknak meg ott van a határ. Amit egyik csoport elfogadható állapotnak tart, egy másik csoport létérdekeit elemi módon sértheti. Magyarul: kihalhatnak népek, nemzetek, ha nem védik meg magukat úgy, ahogy tudják. Ez pedig számomra bizony megmagyarázza az erőszak létjogosultságát...

28 éve én is benne voltam ebben, de megoldottam a helyzetet.

"Beavatásokat" tartottak a felsős gyerekek középsuliban és engem szemeltek ki, mint egyik áldozat. Szerencsére nem én kerültem első nap sorra, így pontosan tudtam, mi fog történni. A "beavatott" elsősökkel azt csinálták, hogy napokkal korábban beharangozták az eseményt, majd szünetben körbefogták az áldozatot és bevitték őket a tanterembe, ahol a padra fektetve mindenki rácsapott néhányat az ülepére. Nem vészes a dolog, de megalázó és aki eltűri, arra nyilvánvalóan rászállnak az egész tanévben... No, velem is bepróbálkoztak. Felkaptak a nagyok, bevittek, de a zsebemben megbújó, a fali dugaljakból gondosan csurig feltöltött két kondenzátorral nem számoltak...

Amikor a padra kerültem és a sok kéz megpróbált leszorítani, a zsebeimből előkerültek a kondik és úgy szaladtak végig a kis elektródok a sok kézfejen, mint villanymotor kommutátorain a szénkefék.

Pillanatok alatt eleresztettek, egyetlen hajam szála se görbült meg, hiába vagy 30-an vettek körbe, senki nem kért repetát. Egy tágra nyílt körben szépen kihátráltam a teremből. Üzengettek még ezzel-azzal párszor, hogy az utcán elkapnak - miegymás efféle helyzetben szokásos gőzlevezető, de egyiknek se volt bátorsága/ingere hozzá, hogy neki merjen kisebb csapatban és védtelenebb helyen támadni annak, aki egy egész osztálynyi csirkefogótól korábban már sikeresen megvédte magát. (Mondjuk jól is tették: Ezek a kondik úgy 20...30 percig tartották a töltést, én meg 5 percnyi gyaloglásra laktam csak otthonról... :)

Ma pedig már sokkal jobb önvédelmi eszközök is rendelkezésre állnak, mint pár nyeszlett fénycsőkondenzátor, aminek 230-as dugvillát szerel az ember a végére.)