Szoktál gondolkodni a világ igazságtalanságain, például miken?

Igen. pl. tök igazságtalan, hogy amikor végre megtalálom azt a lányt, akibe életemben először (22 vagyok) szerelmes vagyok, szóval, hogy milyen messze van :( Nagyon messze, és ez igazságtalan :(

Tudom, hogy te nem erre gondoltál. Am igen. Pl. hogy anyum qva sokat melózik, és mégis keveset keres (mihez képest persze, az átlaghoz képest jól), azon, hogy keresztapám éjt nappallá téve gürizik a bkv.-nál, alig keres többet anyumnál, míg mások felvesznek pusztán végkielégítésnek milliókat. Anyumnak soha, összesen nem lesz annyi pénze, mint amennyit az a. az a... Nem mondom meg mi kap. Szóval ez rohadtul felháborít. Hogy egyesek mit szenvednek, hogy enni adjanak a családjuknak, a kib.ott politikusok meg milyen nagy pénzeket nyúlnak le, és röhögnek a pofánkba mondván, hogy úgyse tudunk mit tenni ellene. ::(

Igen szoktam, nagyon sokat! Bár még fiatal vagyok már most tudom, hogy felelosséggel tartozom a világ iránt és változtatni kell, nem az idióta tomeg után rohanni.

Az igazságtalan dolog az a PÉNZ! Mindenkinek a pénz a legfontosabb (tisztelet a kivételnek) és sajnos ez jelenti az embereknek a legnagyobb értéket...

Olnek, gyilkolnak a pénzért, osszevesznek, utálatoskodnak, mikor csak szeretni kellene egymást.

Az helyett, hogy márkás cuccokat vásárolunk meg tárgyakat kovetelunk inkább elmehetnénk egymáshoz és beszélgethetnénk... Tobb bizalom és szeretet kellene!

Az emberek azt hiszik, hogyha megvesznek pl. egy jó kocsit attól boldogok lesznek. Pedig nem igaz, inkább ez vezet a szomorúsághoz!

Olyan sok ember van akinek millió pénze meg tárgya van de barátai nincsenek, ha vannak akkor álszentek.

Továbbá az eroszakon vagyok felháborodva, pontosabban az állatkínzáson és az erdoirtáson!

Tényleg annyira fontosak a bazinagy plázák meg a luxusdolgok? Szerintem nem!

Vegyuk már észre, az élet nem az, hogy halmozzuk a tárgyakat magunk korul és csak a pénz érdekel... A pénz csak papír a tárgyak meg nem fontosak.

Az életnek teljesen más az értelme, és hiszem, hogy mindannyian egyek és egyenloek vagyunk, nem kellene eljátszani pl. a bankfonokot, vagy azt, hogy magasabb rangúak vagyunk. Tobb egyuttérzést, szeretetet!

Nem szoktam ezeken gondolkodni, mert ha tenném, akkor megzavarodnék. Fogyatékos emberekkel dolgozom, az összes ismerősöm mindig azt mondja, hogy nem tudná csinálni a munkámat és főiskolai végzettséggel nem viszem haza az átlag nettó bért, de ez a kisebb igazságtalanság. Nap, mint nap szembesülök a fogyatékkal élőket sújtó iszonyatos igazságtalanságokkal és tehetetlen vagyok.

Más. Itthon az a hír, hogy valakinek a 70B-s melleit 120D-re cserélték, ezt több napig tálalják, de azt, ami a vilgában ténylegesen fontos, azt nem közvetítik. Mikor volt utoljára szó Darfurról ? Mikor volt szó arról, hogy a fiatalok agyából eltünt az AIDS-veszély ?