Mi az, amit Colombo mindig fütyül?

Régi barlang rejtekében,

mély folyóvölgy oldalán

aranybányász és a lánya

éldegéltek hajdanán.

Kórus:

Ó, te drága, ó, te drága

Klementina, jössz-e már?

Zöld mezőnek vadvirága

mind kinyílt és visszavár.

Lenge volt ő, mint egy tündér,

hogyha lépdelt leginkább.

Pedig sokszor jó a bocskor,

mégis úgy járt mezítláb.

Ó, te drága, ó, te drága...

Kiskacsákat vitt a partra

nyári napnak hajnalán,

tüske szúrta át a talpát,

vízbe szédült, jaj, talán?

Ó, te drága, ó, te drága...

Láttam őt, hogy elragadta,

mint egy tollpihét, az ár.

Megsirattam, ámde úszni

én se tudtam, ó, de kár!

Ó, te drága, ó, te drága...

Csak hevertem én leverten

éjszakákon át meg át,

míg egy szép nap észrevettem,

s megszerettem kishúgát.

Ó, te drága, ó, te drága

Klementina, jössz-e már?

Zöld mezőnek vadvirága

mind kinyílt és visszavár.