Ez milyen vers? Én irtam még anno.

Tűz és jég

A kandallóban ég a tűz a hideg téli napokon,

És sokat gondolkozhatok még, úgy érzem, ezeken a sorokon.

Nagyon jó és kellemes érzés a kényelmes szobában és a melegben,

Ugyanez az érzés van a szeretetben és a Szerelemben.

Táplálod a tüzet és nem hagyod kialudni,

Törődsz a szerelmeddel, s a forró érzést nem szeretnéd lehűteni.

Ropog a fa és minden egyéb dolog, ami ég,

De ha a kandalló üres, nincsen, ami égjen, s így lesz lassan minden tiszta jég.

A hőmérséklet fagypont alá esik, mindenhol jégcsapok lógnak,

Ezt már nem lehet kibírni, s a "legbelsők" is lassan megfagynak.

Ezért költözök ki én ebből a farkasordító hideg szobából,

Ám hirtelen egy pici kis parázst látok pislogni a jeges kandallóból.

Parázslani kezd, és a füst is láthatóan gomolyog,

Hamarosan a füst eloszlik, s már egy tűzlángocska ropog.

Már több órája csak azt a kis lángot nézem, amely nem akar nagyobb lenni,

A jeges csalódás után még nem tudtam eléggé felmelegedni.

A tűz olvasztja a jeget, viszont a jég oltogatja a tüzet,

Vajon melyikük fog nyerni, ezt megtudni még nem lehet.

Ha a tűz győz, a szeretet értéke fog növekedni,

Ha a jég győz, akkor a dolgok miatt emberek fognak meghalni.

Haltak meg emberek, bizony, a jeges érzelmek miatt,

Voltak, akik hálát adtak a meleg tűz és lángok miatt.

A tisztességes papoknak nincsen tűz és jég,

De van bennük egy másik tűz, ami a legszebben ég.

Forróság volt egyszer bennem is,

Most olyan, hogy forró is, hideg is,

De az a forróság, ami akkor volt, nem lesz már sohasem,

És a jeges hideg ellen érezhetek én is melegen.

2013.