Miert hivjak a kanaant paradicsomnak?

Az Éden név babilóniai eredetű és a héberek a hasonló hangzású héber szóval, amely gyönyörűséget jelent, hozták összefüggésbe.

A Paradicsom név a latin paradisus (édenkert, mennyország) nyomán került nyelvünkbe, ami a görög paradeiszosz átvétele. Ez a héber pardez görögös formája, s előzménye az óperzsa pairi-daeza (körülkerítés). A szó a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott. A magyarba a latin szó tárgyesetes (paradisum) alakjában került át.

Kánaán (akkádul ma-at Ki-in-a-ni,[1] vagy ma-at ki-in-a-nimKI,[2] föníciai nyelven: כנענ, Kana'n) egy terület ókori neve, ami magába foglalja a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon területét, Szíria nyugati részét valamint az egyiptomi Szináj-félszigetet. Az ókorban a területet a sémi nyelvek családjába tartozó kánaánita nyelveket beszélő népek lakták. Kánaán az ún. „termékeny félhold” középső része, kulcsfontosságú terület a civilizáció korai fejlődése, a mezőgazdaság és az írás kialakulása szempontjából.

A magyar Kánaán név a héberből (כנען) a görögön (Χαναάν) és latinon (Canaan) keresztül származik. A héber/arámi/föníciai név eredete homályos, talán a nem-sémi hurri nyelv knaa szó az eredete, ami azt az élénkbíbor festéket jelentette, amit a tengeri bíborcsigából állítottak elő a kánaáni tengerparton. A festék akkád neve kinahhu volt, hasonlóképpen hívták a területet is. Az i. e. 15. századig az ékírásos források egységesen Kinahhi vagy Kinahna néven említik az egész szíriai-palesztínai térséget,[3][4] Abímilki türoszi király az EA#151-ben Kinaha néven említi.[5]

A görög Φοινίκη (Phoiníkē, azaz Fönícia) név a phoinosz, azaz vérvörös szóból ered.