Szerintetek fair dolog ezt csinálni?

Iszonyatos lelkiismeret-furdalásom van, ugyanis van egy fiú barátom (én pedig lány vagyok, de ez igazából mellékes), mikor igen, mikor nem, de összességében véve elég jól megvagyok vele. Illetve meg lennék, ha nem osztottak volna össze minket teljesen véletlenül önkéntesmunkára. Párokban kell csinálni, és nekem ő lett a párom. Az első pár hónapban még teljesen jól ment, de utána vagy háromszor-négyszer megcsinálta, hogy nem jött el, csak úgy, minden jelzés nélkül, én meg várhattam rá... Aztán amikor sikerrel összeszedtem, vigyorogva közölte velem, hogy "Ja, hát elfelejtettem szólni, bocs". Amikor már párszor eljátszotta, igen alapos volt a gyanúm, hogy szándékosan nem szól, ugyanis megtehette volna, találkozunk szünetenként, és a számom is megvan neki. Mellesleg, amikor úgy tartja kedve, és eljön, mindig teljesen normális, tehát nem értem, miért játszik szándékosan az idegeimmel. Ráadásul még barátok is vagyunk, szinte minden nap beszélünk.

Megelégeltem a dolgot, és elkezdtem keresni valakit, aki vállalja, hogy beugrik helyettem vagy helyette, mivel kiindulva a felételezésből, hogy szándékosan szórakozik, mással legalább nem csinálná. És mivel ez szociális munka, a hülyesége más emberek rovására megy.

Körülbelül tényleg mindenkit végigkérdezgettem, de senki nem akarta vállalni, hogy vele legyen párban helyettem. Kis győzködés után az egyik haverja belement.

Ja, és persze mindezt a háta mögött szerveztem, nem is tudja, hogy le akarom cserélni. Ezért egy kicsit rosszul érzem magamat, de vele nem lehet normálisan megvitatni egy problémát. Mondjuk ez nem indok. Elég rosszul érzem magam, amiért így oldottam ezt meg.

A kérdésem igazából az ő és az én viselkedésemre is vonatkozott. Illetve, hogy melyik a nagyobb bunkóság?