Hová lettek az őszinte, becsületes, jóakaró, segítőkész emberek?

Én tudom hogy vannak jó emberek, hisz jó magam is az vagyok..

Nap mint nap lehet találkozni jó emberekkel, csak ki kell nyitni a szemünket, hogy lássuk őket.

Tegnap is mentem hazafelé, és egy idős nénike rosszul lett, majdnem lesett a lépcsőn a szatyraival. Egy tinédzser pár ugrott segíteni neki. A srác rögtön elvette a cuccát a néninek, a lány meg belekarolt és lekísérték. Mellettük elhaladva hallottam hogy a lány megkérdezte a nénitől jól va-e, hívjanak orvost vagy mentőt..

Vagy lehet olvasni, hogy egyes emberek hogy mentenek meg egy másik embert vagy egy állatot. Gondolj azokra akik a vörös iszapnál is szó nélkül mentek és segítettek. Vagy amikor kiönt a folyó.. Sokan mennek zsákolnak.. Vagy ott vannak a tűzoltók. Képesek bemenni egy égő házba csak azért hogy kihozzák a család kedvencét egy tengeri malacot, vagy macskát..

Ezek mind- mind jó emberek..

ott vannak azok is (jó magam is ide tartozom) akik adományoznak. Csak ugye név szerint nem reklámozzák ezt, mert ez is önzetlen segítség. Sok őszinte, becsületes, jóakaró, segítőkész ember van csak észre kell őket venni...

Én kérlek eddig egy kicsit beképzelt voltam, de most már tökéletes vagyok! Node, viccet félretéve: a tapló emberek mindig feltűnőbbek, ezért lehet úgy látni, hogy sokan vannak.

Amúgy meg úgy gondolom, hogy mindenki követ el hibát. Pl én is szívesen segítek, ha van rá időm, energiám, de ha kifáradt, frusztrált vagyok, akkor nem, részegen meg sokszor vagyok vállalhatatlan.

A mai világban már nem éri meg becsületesnek lenni. Ennek ellenére én a becsületes utat követem, bízom a világ megjavulásában (ami soha nem fog megtörténni, de a remény hal meg utoljára).

Amúgy tényleg sok jó emberrel találkozhatsz, ha nyitott szemmel jársz.