Mit tehetnék? Nagyon el vagyok veszve.15/L

Nagyon bánt, hogy csúnya vagyok, pedig lehetnék sokkal szebb is. De nincsenek lehetôségeim. Tudom, hogy miben kéne változtatnom, de nem lehetséges..

Rosszul öltözködöm, mert alig vannak ruháim, amik vannak azok is régiek. Nincs pénzem újat venni; majdnem az összes ruhám duriból van.

Gyönyörû vastag ajkaim vannak, de nem merek mosolyogni, mert a fogaim nagyon sárgák. Kisebb koromban nem mostam ôket, 3 éve kezdtem el, de nem világosodnak. Nincs pénzem megtisztíttatni ôket. Nincs pénzem arckezelésekre járni, se fodrászhoz. Zsebpénzt nem kapok csak fontosabb ünepekkor, a ballagási pénzem a végtartalékom, de már abból is kevés van.

Soha nem tetszettem egy fiúnak sem és még csak rám se néznek. Vannak barátaim, de olyan, mintha nem is léteznék.. az a legrosszabb, hogy alapjában véve szépek a vonásaim, de nem tudok mit tenni. Mindenkit felsôbbrendûnek érzek magamnál, mindenkire irigykedek. Nem merek/tudok belenézni az emberek szemébe.

Már nagyon utálom ezt ést senkinek sem merem elmondani. Még anyuék se tudják, hogy ez ennyire fáj. Ráadásul az unokatestvéreim gazdagok és 15000Ft-os nadrágokban járkálnak.. Legszívesebben dolgoznék, de 16 éves csak októberben leszek, tehát a nyári munka is kilôve.

Nagyon okos és tehetséges vagyok, de egyetemre is csak államival tudnék menni, ha nem kerülök be államira, akkor nem mehetek felsôoktatásra. Hitelt már nem bírnak felvenni a szüleim.

Mit tegyek? Mit tehetnék? Nem akarok feladni az álmaimat.. csak szeretnék átlagos lenni..

Minden reggel úgy kelek fel, hogy ezek az érzések kavarognak bennem.. borzalmas.. a barátaimat nem akarok ezzel fárasztani, sajnáltatni magamat, de már tényleg nem bírom.. Utálom kimutatni az érzéseimet.. nem tudnám megmondani, hogy mikor sírtam utoljára emberek elôtt..

Csak így magamban.. például most is..