Vadnyugat ideje alatt ahol voltak a cowboyok, indiánok harcoltak a földjükért, akkor volt az arany láz nyugati parton. Az idő alatt mi volt mondjuk a keleti parton Pl:New York-ba?

Az európai telepesek érkezése előtt a mai New York körüli területeket a lenape (más néven delaware) indiánok különböző csoportjai lakták (manahattoes, canarsies és raritan).[17] 1524-ben Giovanni da Verrazzano volt az első európai, aki kikötött a majdani város helyén. Őt Henry Hudson brit felfedező követte 1609-ben.[18]

A város „anyakönyvi kivonata” [szerkesztés]

New Amsterdam 1664-ben, angol fennhatóság alatt, melynek köszönhetően ma New York-ként ismerjük.

Henry Hudson 1609 szeptemberében hajózott fel, a ma az ő nevét viselő folyón a holland Kelet-indiai Társaság hajóján. Az Ázsiába vezető átjárót kereste, de sohasem találta meg, mivel ilyen ott nem létezett. Felfedezései nyomán később holland expedíciók keltek útra és a helyi indián törzsekkel folytatott szőrmekereskedelemből húztak hasznot. Hudson 1610-ben már egy angol társaság szolgálatában tért vissza az északnyugati átjárót keresni. A telet a jég fogságában töltötte és 1611 nyarán, mikor tovább akart indulni, a hajó legénysége fellázadt. Hudsont, 10 éves fiát és 8, a lázadáshoz nem csatlakozó személyt kitették a Hudson-öböl környékén.

Hudson expedíciója után, 1626-ban egy holland szőrmekereskedelmi állomás jött létre Manhattan déli csücskén, Új-Amszterdam (Nieuw Amsterdam) néven [19] (magát a gyarmatot Új-Hollandiának hívták). Ugyanebben az évben történt, hogy Peter Minuit egész Manhattant és a mai Staten Islandet megvette az algonkin indiánoktól néhány árucikkért.[20] [21] A telep benépesítésében ezután nagy szerepe volt az Európából menekült hugenottáknak.

1664-ben egy angol flotta harc nélkül elfoglalta a várost, mely angol kézen is maradt a második angol-holland háborút lezáró bredai egyezmény értelmében (1667). A várost ekkor nevezték át Új Yorkra, az angliai York hercegének, Jakabnak (James) a tiszteletére, aki II. Károly király öccse volt. Miután 1685-ben II. Jakab néven trónra került, New York királyi birtok lett.[22]

Az olasz bevándorlók lakta Mulberry Street a New York-i Manhattanben, 1900 körül (színezett fénykép)

Az amerikai függetlenségi háborúban, a brooklyni (vagy Long Island-i) csatában a város jó része leégett és brit megszállás alá került 1783. november 25-ig. Ezen a napon tért vissza George Washington a városba, és vonultak ki az utolsó brit csapatok az Egyesült Államok területéről (Evacuation Day). Április 30-án a Wall Streeten található Federal Hallban zajlott Washington elnöki beiktatása. New York 1790-ig az USA fővárosa volt, itt ülésezett a Kontinentális Kongresszus.

A 19. század folyamán egyre több bevándorló érkezett, a város lakosságának összetétele jelentősen átalakult.[23] New York állam törvényhozása 1811-ben elfogadta a város bővítésének tervét (Commissioners' Plan of 1811), melynek alapján a 14. utcától a sziget északi részén lévő Washington Heightsig négyzetrácsos szerkezetű utcahálózatot alakítottak ki, illetve elkészítették az Erie-csatornát (1819), ami könnyebben megközelíthetővé tette a kikötőt a középnyugati államok és Kanada agrárvidékei felől.[24] 1835-re, Philadelphiát megelőzve, New York lett az USA legnagyobb városa. A helyi politikusok a Tammany Hall uralma alá kerültek, ami egy politikai gépezet, és az ír bevándorlók támogatásával működött.[25] Számos irodalmár élt a városban az 1830-as és az 1840-es évek között, úgy mint William Cullen Bryant, Washington Irving, Herman Melville, Rufus Wilmot Griswold, John Keese, Nathaniel Parker Willis, és Edgar Allan Poe. Az idős városi arisztokrácia kereskedőkből álló rétege lobbizta ki magának a Central Park alapítását, ami 1857-ben az USA első telepített városi parkja lett. Egy jelentősnek mondható szabad fekete lakosság létezett ebben az időben Manhattanben, és Brooklynban is. Számos rabszolgát tartottak fogva az 1830-as évekig New Yorkban, viszont később a rabszolgafelszabadítást szorgalmazók központjává vált. A város fekete lakossága 1840-ben meghaladta a 16 000-et.[26] Az íreket sújtó Nagy Éhezés hatására hatalmas mértékben áramlottak a városba ír bevándorlók. Több mint 200 000 bevándorló után, átlagban négy New York-iból egy ír volt.[27]

Manhattan madártávlatból, 1873-ban.

Az amerikai polgárháború során (1861-1865), bár az állam az Unióhoz tartozott, a város lakosai közül sokan a Konföderációval szimpatizáltak, részben a déli államokkal való kereskedelmi kapcsolatok, részben a kötelezővé tett katonai szolgálat miatt. Az elégedetlenség az 1863-as évben Unió-ellenes lázadást szült, amely legalább ezerkétszáz halálos áldozatot követelt.[28]

New York Williamsburg felől, 1848-ban (litográfia)

Manhattan déli része (1931 körül)

Dél-Manhattan napjainkban

A polgárháborút követően az európai bevándorlók száma jelentős növekedésnek indult, ekkor lett New York az Újvilágba érkező milliók első megállója, akiket 1886-tól már a Szabadság-szobor fogadott.

1874-ben, illetve 1895-ben Westchester megye déli részét (azaz Bronxot) New York megyéhez csatolták (vagyis az addig csak Manhattanből álló New York városához). 1898-ban alakult meg Nagy-New York (Greater New York) önkormányzata, miután Manhattanhez és Bronxhoz a környező megyékből leválasztva három további kerületet kapcsoltak. Az új területeken lévő önkormányzatok megszűntek; így például Brooklyn városa – melyet 1883-tól a Brooklyn híd kötött össze a szigettel. 1914-ben Bronxból önálló megye jött létre. Az 1904-től működésbe lépő New York-i metró segítette az új kerületek összeköttetését.

A 20. század elején két nagyobb katasztrófa történt: 1904. június 15-én a General Slocum nevű gőzhajó gyulladt ki az East Riveren, több mint ezer ember (1021) – főként német bevándorlók – haltak meg; 1911. március 25-én a Greenwich Village-ben lévő Triangle gyár égett le, 145 ruhakészítő munkásnő veszett oda. Utóbbi eset hatására a város tűzoltósága jelentős támogatást kapott, és tűzvédelmi szabályzatot dolgoztak ki a munkahelyek számára.

A nem fehér lakosság száma 1890-ben 36 620 volt.[29] Az 1920-as években New York elsődleges célállomása volt az amerika déli részéről elvándorló afroamerikaiak körében, a Nagy Vándorlás idején. 1916-ra a város adott otthont Észak-Amerika legnagyobb diaszpórájának. A harlemi reneszánsz fénykorának idején, gazdasági robbanás hatására indult el a felhőkarcolók építése a városban.

A 20. század első felében a város világviszonylatban is fontos ipari, kereskedelmi és távközlési központtá fejlődött. Az első metrótársaság, az Interborough Rapid Transit 1904-ben jött létre, és a felszíni vasúti közlekedési vonalak száma is nőtt. Az 1930-as években épült fel számos, a város képét napjainkban is meghatározó, és akkoriban a világ legmagasabb épületei közé tartozó felhőkarcoló.

Az 1920-as évekre New York a világ legsűrűbben lakott városává nőtte ki magát, megelőzve Londont, ezzel kiérdemelve a világ első óriásvárosa címet.[30] A nagy gazdasági világválság meghozta a változást a városba, ugyanis a nyolcvan éven át vezető pozíciót betöltő Tammany Hall helyett a reformer Fiorello La Guardia kezébe került a város vezetése.[31]

A második világháború után a rohamosan növekvő gazdaság és az általa, valamint a bevándorlók és a visszatérő katonák által okozott népességnövekedés új területek beépítését tette szükségessé, főként Kelet-Queensben. 1951-ben az ENSZ áttette székhelyét a queensi Flushing Meadows Parkból Manhattan keleti oldalára.

Sok más amerikai városhoz hasonlóan New York is szenvedett az 1960-as évek recessziójától, ipara meggyengült, lakossága megfogyatkozott, rasszista zavargások törtek ki. Az 1970-es évekre a bűnözés által leginkább sújtott várossá vált. 1975-ben az önkormányzat a csőd szélére jutott, adósságának rendezését a Municipal Assistance Corporationre kellett bíznia, melynek elnöke Felix Rohatyn volt; New York állam pedig egy felügyelő testületet hozott létre a költségvetés ellenőrzésére (Financial Control Board).

Az 1980-as években a Wall Street újjászületésével New York ismét a világ egyik pénzügyi központjává vált. Az 1990-es években a bűnözési statisztikák nagy mértékben javultak, és a városból elköltözők száma is csökkent, sőt most már nemcsak külföldről, de belföldről is sok itt letelepedni szándékozó érkezett. Az évtized végén kezdődő dot com-korszak egyik legnagyobb nyertese New York lett, a fellendülés újabb hullámának egyik legszembetűnőbb jele az ingatlanárak megugrása volt.

A 2001. szeptember 11-i World Trade Center elleni terrortámadás közel háromezer áldozatot követelt. A területen 2011-re tervezik felépíteni a világ 2. legmagasabb felhőkarcolóját, a Freedom Towert (Szabadság-torony). A következő évtized folyamán más, a város arculatát átformáló építkezések is várhatóak, mind a közösségi, mind a magánszektorban (évente több mint 25 ezer új lakás/lakóház készül).