Igaz ez rád? Komoly problémáid vannak, de nem hallgat meg senki rendesen, és hosszabb beszélgetést szeretnél valakivel, de nem akaszr pszihológushoz menni?

nem teljesen, anyi igaz hogy nem halgat meg senki, de tulléptem egyedül azon a nagyon depis korszakon, és most mintha uj ember lennék :) :) :) amugy a szüleimmel soha nem beszélgettem másról csak a suliról, szal az kilőve, barátaimban nem bizom meg, más meg nincs..... :P

Ha problémáim vannak lenne aki meghallgat, de inkább magamba folytom. Nem szeretek érzelmekről, problémákról beszélni, nem szeretem, ha bárki sírni lát vagy csak észre veszik rajtam, hogy valami gondom van. Képes vagyok hónapokig "játszani" magam, hogy minden rendben, a legnagyobb fájdalmamat könnyek nélkül viselni. Aztán robbanok, kisírom magam, "örjöngök" egy sort, dióhéjban esetleg el is mondom a problémám a környezetemnek, de ki nem beszélem magamból, részleteket nem közlök. Másokkal se nagyon tudok együtt érezni, mert sokszor hisztinek tudom be a problémájukat, és elintézem azzal, hogy nem ő az egyedüli akinek gondjai vannak. Függetlenül ettől viszont a segítségemre számíthatnak, csak lelkizni nem tudok. Tudom, hogy ez nem jó, de hát ez van. Pszichológushoz nem mennék, inkább megküzdök a gondjaimmal egyedül, hisz erős vagyok :)

nekem is vannak gondjaim nem is kevés:( de nem kiabálhatom bele a világba őket mint ahogy sokszor akarom:(