Szerintetek elb*szom az életemet?
15 éves lány vagyok, édesapámmal élek egyedül. Súlyos depresszióm van, ami eléggé meggátolja, hogy normális életet éljek. Magántanuló vagyok (nem tudok, ha akarnék sem bejárni, de ez hosszú..) tavaly 8.-ban megbuktam, most igyekszem tanulni, de nagyon nem megy. Ha most sem sikerül, akkor nem erőlködök. Felnőtt iskolában megcsinálom, majd keresek munkát, hogy könnyebben megéljünk, levelezőn leérettségizek és tanulok valami munkát. Nagyon rossz anyagi helyzetben vagyunk, apun kívül senki másra nem számíthatok, ráadásul itt ez a betegség, ami tönkreteszi az életemet, és még mindig nem tudtam kilábalni belőle. Több pszichiáternél megfordultam, mind gyógyszereket ad. Régen rengeteget szedtem, de sikerült leállnom, és még egyszer ezt nem akarom csinálni.
Igazából csak az van, hogy nem tanulok, és ha most nem sikerül a 8.-at megcsinálni, akkor később bepótlom, és annyit szeretnék hallani vagy nem is tudom, hogy ezzel nem teszek mindent tönkre. Komolyan nem megy, pedig nagy álmom megcsinálni és normális életet élni, de erre nincs lehetőségem.
Naponta gyötör a bűntudat, hogy mit is csinálok..
Nektek mi a véleményetek?
Köszönöm!
"akkor nem erőlködök"
Kezdj el tanulni es lesz JOVOD. Szepen fokozatosan. Eredmenytol fuggetlenul.
Eloszor csak napi fel orat. De azt intenziven. Mobil kikapcs.
Aztan felmehetsz napi 1-1.5 orara. Mondjuk minden heten 5 percet emelsz. Napi 2 ora tanulassal kituno lehetsz.
Ez legyen az "A" terved es ne sajnaltasd Magad... En munkaban nem gondokodnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!