Hogy nevezhetjük szakszóval ezt a fajta viselkedésmódot (lehet hülyeséget kérdezek)?

Arra gondolok, amikor valakinek olyasfajta "felsőbb rendűség" érzete van, hogy pl. hallgat egy zenét, és kb. istennek képzeli, meg nagyon egyedinek gondolja magát, és önkényesen reagál/cselekszik mindenre. Vagy mondjuk (ez már lehet, hogy más) társaságban mindig úgy viselkedik, mint ha nagyon egyedi lenne és próbálja úgy feltüntetni a mondandóját, hogy az bölcsnek hangozzon, holott semmi bölcs nincs benne. Plusz még sajnáltatja is magát, és ha kérdeznek tőle valamit, akkor próbál szerényen válaszolni rá és úgy kezdi a mondandóját, hogy "hááát... igen... de nem érdekes..." stb.

Remélem rá tudtam világítani, hogy mire vagyok kíváncsi. Tehát erre van valami szakkifejezés?

Köszönöm a válaszokat!