Normális hogy 13 évesen ilyen az életem? Mit tegyek? Hogy javulhatna?

Mindig is ilyen gyenge voltam. Szerintem leszek is:)

Gyűlőlöm,hogy mindenki erősnek,boldoganak "ismer"..közben nagyon nem így van .gyűlölöm, hogy sosem hiszik, hogy sírtam,mindenki az 'erős' énemet ismeri, azt a nagypofájú suttyót ami mellesleg..csak azért van hogy tegyem a fejem,én nagyon is beismerem,hogy nagypofájú vagyok, sokszor egy hivatásos csicska:)

Egész januárban kezdődött, amikor elég durván összevesztem a szüleimmel,azóta nem bíznak meg bennem,amit teljes mértékben megértek.szörnyen sokat sírtam, 1 srác miatt,aki átvert 8(!) hónapon keresztül, akkor tényleg nem számíthattam senkire.senkim sem volt, ahogy most sem.

Rontottam le a jegyeimet(iskola), úgy ahogy most. semmi nem érdekelt.Anyámék fenyegettek, hogy intézetbe rakatnak..nem tudtam mit csinálni.Májusig mindennap csak sírtam szinte,utáltam élni,egy ilyen kis 'apróság' miatt.megfordult bennem az öngyilkosság is , kemény 12 évesen.(lehet nevetségesnek tartani) 4 hónapon keresztül a szüleim szinte SEMMIT nem szóltak hozzám...sőt.

Megismertem Pfeifer Biát,ő volt az, aki segített MINDENBEN.!!!!megint haverkodtam, jött a nyár, az életkedvel együtt.:) persze, egész nyaraat biával töltöttem, legjobb nyaram volt.:)Andrissal összejöttem...nemrég nagyon szeretem, még most is(!)

Ő nincs velem,mert ő sem szerett,csak a testem miatt volt velem.

Biát eldobtam 1baromdágom miatt.

Jegyeimet magyon lerondottam.életemnek nem lesz semmi. eredménye.:)

Mindigis féltem a 'vakbél'től..vakbelem van

senkim sincs:) mindenkit eldobtam, mert csak magammal bírok törődni:)

Körülbelül ott vagyok mint anno' Januárban.:)

Célom, peodg hogy most elrontsak mindent,megpróbálom megoldani, hogy apámék berakjanak intézetbe, hogy ne legyenek érzéseim. tűnjek el:)így senki nem fogad el,mert senkinek sem.kell egy idegbeteg.másik..egyre jobban hajlok inkább Lányokhoz "úgy".nemtudok mit kezdeni..

remélem jót röhögtetek.:) mert én full. komolyan írtam ezt az egészet:)