Nem bírom tovább? (többi lent)

Az unipoláris depressziót a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri. Elnevezésében az "unipoláris" azt jelöli, hogy a hangulat csak egy, méghozzá negatív irányban tér el, és nem kíséri időszakos felhangoltság. Az érzelmi állapotot a kilátástalanság jellemzi, a beteg szomorúnak érzi magát. Saját magáról kialakított képe negatív, általában értéktelennek, alacsonyabb rendűnek, visszataszítónak tartja magát, az önértékelési zavarok rendszerint igen súlyosak. Jövőjét sötétnek és reménytelennek látja, és az érzelmi állapotot a betegségre jellemző szorongás mértéke is befolyásolja. Érdeklődése beszűkül, gondolkodása lelassul, tanácstalanná válik. A depresszió jellemzően korai tünete a figyelemzavar. A depressziós beteg gyakran panaszkodik az intellektuális képességek romlásáról, de egyes kutatások szerint ennek hátterében a csökkent motiváció figyelhető meg.

Az érdeklődés beszűkülése először a lendület, a kezdeményezőkészség elvesztésében nyilvánul meg. Enyhe esetben a beteg mindig fáradtnak, lassúnak érzi magát, de előfordul, hogy egész nap fekszik, és nem látja értelmét felkelni az ágyból. A depresszió motivációs tünetei közt tartják számon a közömbösség ellentétjét, amikor a beteg a szorongás következtében erős motoros nyugtalanságot él át: kezét tördeli, jajgat, testét ingatja, ezt agitált depressziónak hívják. A depressziós az élet terhétől való szabadulás végső eszközének az öngyilkosságot tartja.

Tehát depressziós vagy és önbizalomhiányban szenvedsz.

Az önismeret, a pozitív énkép, a megfelelő mértékű önbizalom szinte elengedhetetlenül szükséges önmagunk kiteljesítéséhez. Ahhoz, hogy magabiztosan álljunk a magunk lábán, hogy eligazodjunk az élet és a kapcsolatok kanyargós útvesztőiben, hogy ne vesszünk el a megpróbáltatásokat jelentő helyzetekben sem. Tudnunk kell, milyenek vagyunk valójában, mit érünk, mire vagyunk képesek. És természetesen ismernünk kell gyengeségeinket – amelyek mindenkinek vannak -, be kell mérnünk, hol vannak a határaink, korlátaink. Vannak dolgok, amiket el kell fogadnunk a saját boldogságunk, megelégedettségünk érdekében.Az önértékelési nehézségek leküzdésében tud segíteni a pszichológus. Segít meglátni és feltárni a személyiség mély rétegeit, az érzelmek, gondolatok és cselekedetek mozgatórugóit. Azokat a személyiségjegyeket és alkalmazott mintákat, torzult modellkövetéseket, amelyek adott esetben akadályát jelenthetik a kiteljesedésnek.