Ti is elszomorodtok ha ilyen blogot, történeteket olvastok?

"Szerintetek az, ha leírják, segít?"

Habár nem linkelted a blogot, az biztos hogyha nincs kivel személyesen megbeszélni valamit ami nagyon kikívánkozik az emberből, akkor jobb érzés leírni egy netes naplóba mint magában tartani.

Azért beleolvastam, hogy rendes választ is tudjak adni. Elég rossz ha így érez, igen, de valószínűleg tinilány. Ha nem tanulja meg elzárni aztán lenyomni a rossz dolgokat / érzéseket akkor nem lesz fényes jövője. (célzás-> túlreagálja a dolgokat és nem képes kezelni őket). Az ilyen emberek feleannyit sem tudnak az egyedüllétről mint pl akinek valami komolyabb, egyedüli hobbija van, ha már ebben a témakörben van akkor pl itt a programozás, nekem annyi időmet felemészti, hogy nem érek rá szocializálódni és már nem is akarok. (0 depresszió, én boldog vagyok így) És ezt valószínűleg még jó pár lelkes válaszíró elmondhatja magáról ebben a témakörben.

____________________________________

Röviden: még éretlen aki írja a blogot.

"jajj, komolyan, olyan szerencsétlennek érzem magam, közben HISZTIS, PANASZKODÓS, NYAVALYGÓS tehetetlen senkinek is...de hiába próbáltam már annnnnnnnnnnnnnyi mindent tenni ellene, nem ment. ma ismét egy iszonyú rossz kedv-nem csak a kötelességek, azok mindenkinek vannak. nemcsak a problémák, azok mindenkinek vannak, van akinek sokkal nagyobb, mint nekem. egyszerűen az, hogy megint rosszul vagyok, láttátok, hallottátok, olvastátok, és nem mondtatok rá semmit. nem érdekel titeket, hogy vagyok, hárítjátok a felelősséget, inkább gyorsan befejezitek velem a beszélgetést, amíg még nincs lelkiismeret furdalásotok miattam... aztán lehet majd egymásra ujjal mutogatni. MA egyszerűen iszonyatosan nehéz. remélhetném, hogy csak most tűnik minden ilyen borzasztónak, de nem..:( nem hiába írom ezt, mint egy menekülést, mint egy naplót. vannak kicsit jobb napok-de JÓ napok NINCSENEK"

Ennek amúgy mi baja?