Valaki tud spanyolul?

Spanyolországban j-nek, Dél-Amerika egyes részeim zs-nek, vagy esetleg s-nek. (Ugyanez igaz a y-re is)

Gy sehol sincs tudtommal.

Szia! A spanyolban nincs j˜–gy–dzs–zs megkülönböztetés, ez azt jelenti, hogy ejtsék bárhogy is, náluk egy és ugyanaz a beszédhang. Ez olyasmi, mint amikor nálunk, aki tájszólásban beszél, másképp ejt bizonyos magyar magánhangzókat – pl. "ó" helyett "ou", "au", vagy "e" helyett majdnem "á"-t –, de ettől még ezek az EJTÉSVÁLTOZATOK ugyanahhoz a hanghoz (fonénához) tartoznak, vagyis nincs jelentésmegkülönböztető szerepük.

A magyarban a "jár", a "gyár" és a "sár" három különböző szó, mert a [j], [gy] és az [s] fonémák, azaz jelentésmegkülönböztetéssel bírnak. A spanyolban, ha feltennéd egy anyanyelvűnek a kérdés, hogy mikor ejtik az LL-t [j]-nek, [gy]-nek vagy [zs~s]-nek, akkor nem is értené, hogy mit kérdezel, mert ő nem hall különbséget e hangok között, neki ugyanaz mindegyik.

Egyébként az az általános szabály, hogy mondat elején (szó elején szünet után) egy kicsit jobban megnyomják, így kb. [gyj]-nek hangzik: llorar [gyjorár], míg két magánhangzó között szó közben [jj]: calle [kájje]. Ez viszont csak azokra a nyelvjárásokra igaz (bár ezek vannak többségben), ahol nem különböztetik meg fonémikusan az <y> és az <ll> betűvel jelölt hangot magánhangzó előtt. Ahol még él a megkülönböztetés, ott az <ll> egy ún. lágyított (palatalizált) l. Ezt úgy kell kiejteni, mintha rendes magyar l-t ejtenél, de nyelved hátrébb "akasztod be" a szájpadlásba, a szájpadlásod legmagasabb pontján. Olyan hang lesz belőle, mintha egyszerre ejtenél l és j hangot. Így ejtették eredetileg a klasszikus spanyolban, ma már ezt nagyon kevés helyen őrzik (régen a magyar LY-t is így ejtették), a nyelvterület legnagyobb részén összeolvadt az <y>-nal jelölt hanggal. (Arra vigyázz, hogy az <y> viszont szó végén az /i/ magánhangzót jelöli, csak a helyesírás következetlensége, hogy miért azt írják pl. hogy muy, miért nem mui, amikor így ejtik.)

Egyébként az a legérdekesebb – és pontosan ez bizonyítja, hogy egy és ugyanaz a hang –, hogy még ugyanaz a beszélő is hol így, hol úgy, hol amúgy ejti.

Ez dal a kiváló példa, nézd a szöveget (kiemelem, hogy mikor hogy ejti az LL-t), még ugyanabban a szóban is háromféleképpen ejti: http://www.youtube.com/watch?v=EL7ASVTaUgs

Tómame o déjame

Pero no me pidas que te crea más

Cuando LLEGAS [dzs-] tarde a casa

No tienes por qué inventar

Pues tu ropa huele a leña de otro hogar

Tómame o déjame

Si no estoy despierta, déjame soñar

No me beses en la frente

Sabes que te oí LLEGAR [dzs-]

Y tu beso sabe a culpabilidad

Tú me admiras porque CALLO [-gy-] y miro al cielo

Porque no me ves LLORAR [j-]

Y te sientes cada día más pequeño

Y esquivas mi mirada en tu mirar

Tómame o déjame

Ni te espío, ni te quito libertad

Pero si dejas el nido

Si me vas a abandonar

Hazlo antes de que empiece a clarear

Tú me admiras porque CALLO [-gyj-] y miro al cielo

Porque no me ves LLORAR [lj-]!! (Itt valószínűleg túl szépen akarta mondani)

Y te sientes cada día más pequeño

Y esquivas mi mirada en tu mirar

Tómame o déjame

Y si vuelves, trae contigo la verdad

Trae erguida la mirada

Trae contigo a mi rival

Si es mejor que yo podré entonces LLORAR [gyj-]