Milyen másalhangzó törvények vannak az alábi szavakban?

A mássalhangzók egymásra hatásának törvényszerűségei

1) hasonulás: ha egy szóban az egymás mellett levő mássalhangzók közül az egyiknek

a kiejtése úgy változik meg, hogy a másikhoz hasonló lesz (= hasonul hozzá)

a) részleges hasonulás: ha két szomszédos mássalhangzó közül az egyik csak egy eltérő vonásában hasonul a másikhoz (= részben)

Ez lehet: - zöngésség szerinti részleges hasonulás:

Ezen belül: zöngéssé válás

Pl. zöngétlen + zöngés → zöngés+ zöngés

ELTÉRŐ írásban: MEGEGYEZŐ ejtésben:

 

vasban s+b → zs+ b „vazsban”

népdal p+d → b+d „nébdal”

szavakban k+b → g+b „szavagban”

ósdi s+d → zs+d „ózsdi”

Vagy: zöngétlenné válás

zöngés + zöngétlen → zöngétlen+zöngétlen

ELTÉRŐ írásban MEGEGYEZŐ ejtésben:

 

rabszolga b+sz → p+sz „rapszolga”

ezt z+t → sz+t „eszt”

jégcsap g+cs → k+cs „jékcsap”

dobta b+t → p+t „dopta”

Lehet: a képzés helye szerinti részleges hasonulás:

foghang+ajakhang → ajakhang+ajakhang

ELTÉRŐ írásban: MEGEGYEZŐ ejtésben:

 

színpad n+p → m+p „szímpad”

különben n+b → m+b „külömben”

tanmese n+m → m+m „tammese”

foghang+szájpadláshang → szájpadláshang+szájpadláshang

ELTÉRŐ írásban: MEGEGYEZŐ ejtésben:

 

rongy n+gy → ny+gy „ronygy”

ponty n+ty → ny+ty „ponyty”

b) teljes hasonulás: ha az egymás mellé kerülő mássalhangzók egyike teljesen hasonlóvá lesz

a másikhoz, azonosul vele

Ez lehet: írásban jelölt teljes hasonulás - 3 típusa van!

1. mássalhangzó+-val/-vel, -vá/-vé: pl: kézzel, karddal, naggyá, széppé

2. s, sz, z, d, dz + j : pl. végezzünk, eddzék (= felszólító módú igealakok)

3. az, ez mutató névmás + határozórag vagy képző: pl. ebben, annak,

akkora, efféle

írásban jelöletlen teljes hasonulás:

pl. anyja ---- kiejtve: „annya”

beszélj ----- „beszéjj”

egészség „egésség”

3) összeolvadás: ha két különböző képzésű szomszédos hang a kiejtésben egy harmadik hanggá egyesül

- írásban nem jelöljük!

Írásban: kiejtésben:

t+s barátság ccs

d+sz adsz cc

n+j kenjük nny

t+j látja tty

4) hangkivetés: ha egy szó belsejében kettőnél több mássalhangzó torlódik össze , a hangcsoport középső tagja

az ejtésben kiesik - ritkán jelöljük írásban: pl. bólingat, tekinget

- többnyire a kiejtésben érvényesül

írásban: kiejtésben:

n+d+t mondta n+t

l+d+t küldte l+t

s+t+s most sincs s+s

5) rövidülés: ha a rövid mássalhangzó szomszédságában levő hosszú mássalhangzót is röviden ejtjük

rövid+hosszú → rövid+rövid

ELTÉRŐ írásban: MEGEGYEZŐ ejtésben:

 

Jobbra bb+r → b+r „jobra”

Álltam ll+t → l+t „áltam”