Tényleg igaz barátnőm volt?

16 éves lány vagyok, és kb. 16ig voltunk legjobb barátnők, egy lánnyal, gyakorlatilag mióta megszülettünk. Persze voltak néha, kisebb-nagyobb összezörrenések, de mindig ő volt az egyik legfontosabb ember számomra. Igaz, volt amikor nem akart ismerni a menő barátai közt, vagy lenézett, de nekem mindig ő volt a példaképem, felnéztem rá. Anya sokszor mondta, h ne fuss '....' után, mert csak csalódni fogsz, de én mégis szerettem, fontos volt nekem, akárhányszor megbántott is. Aztán 4.től az én osztályomban kezdett járni, sőt 5.ben együtt is ültünk, de 7-8 lett nagyon szoros a kapcsolatunk mivel, már nagyobbak lettünk, kezdtünk felnőni. De akkor történt valami, egy nyáron az unokatestvéremmel, akit eddig utált, nagyon jóba lettek, egyszer sem hívott fel, számba sem vettek mikor hárman voltunk...És ugye eljött 8 vége, és el kellet menni más suliba. Ő legjobb tanuló volt, ezért a város egyik legmenőbb sulijába ment, oda ahol járt az uncsim(2 évvel nagyobb mint mi) én pedig, nem a legmenőbb suliba mentem...És szépen lassan kezdtünk eltávolodni, még beszélgettünk telefonon, elég sok mindent megbeszéltünk, de az uncsimmal sokkal szorosabb volt a kapcsolata már. Aztán történtek dolgok amik nagyon összehozta bennünket, mindent megbeszéltünk, és pont egy ilyen bizalmas beszélgetés után, a baráti körünkkel elmentünk volézni, ahol konkrétan levegőnek vettek, ők ketten engem! persze egész idő alatt mikor beszélgettünk, mindig én hívtam telefonon, és többször is volt, h megbeszéltük, h találkozunk, későig vártam rá, de nem jött el, még csak fel sem hívott.... A lényeg az, h volt egy kirándulás ahova éppen ment, de eltitkolta előlem, pedig találkoztunk, de nem mondott semmit, sőt másoktol tudtam meg...Ez már kezdett elég lenni a pohárban. gondoltam felhívom, beszéljük, meg. Így is tettem, azt mondta nem ér rá, és h visszahív, de nem hívott. én sem hívtam kíváncsi voltam, mikor fog hívni. egyszer sem hívott. aztán egy nap, mégis csak felhívott, de nem oktalanul, csak szólt valamiért, mert valaki megkérte rá, ekkor nekem kifejtette, h az uncsim mellett fog állni, akkor is ha szüksége van rá, és ha nem akkor is ott lesz neki...mire én mondtam, h tudom...és nekifogott sírni a telefonban..majd mondta,h ne haragudjak, de hiszen én soha nem is haragudtam....aztán egy jó ideig nem beszéltünk, akárhányszor hívtam sohasem vette fel...borzasztó szarul éreztem magam. Aztán volt egy ünnepség, ahol mindketten ott voltak, de ő nm is foglalkozott velem, egyszer odajött kb.5 percre...és ennyi. Majd este felhívtam , egész véletlenűl felvette, elmondtam neki, h rám mindig számíthat, mindent elmondhat nekem, és azt is elmondtam amit már sokan mondtak neki, h az uncsim nem jó társaság, rosszba fogja vinni, ő elmondta, h tudja....de nem változtatott semmin. Aztán egyszer sms.ben is jól összevesztünk...majd kibékültünk, telefonon egyszer még beszéltünk, megígérte, h felhív majd este, de hiába vártam nem hívott! Mikor találkoztunk, akkor sem beszélgettünk már, ő mindig lelépett a drága uncsimmal...És van egy másik nagyon jó barátom(fiú) akivel ő is nagyon jól volt, de már ő is észrevette, h h megváltozott, ős is szólt neki, de semmi értelme nem volt, új társaságba keveredett, egy menő, nagyon gazdagok közé, pedig mi sem voltunk ám csövesek, de mind1...Csütörtökön sms.tünk, én írtam rá, és beszélgettünk, és egyszer csak rám támadt, h már elfogyott a türelme, elege lett mindenből NEKI....és mondtam, h csak annyit szerettem volna, h beszéljük meg a problémát, de ő nm volt hajlandó rá, konkrétan kicsit sem érdekelte, h én mit érzek, csak az,h ő mit érez...azt mondta, h megsértettem, de azt sem tudtam miről van szó, mert ő nem volt hajlandó megbeszélni...majd mondtam, h jó akkor vége van mindennek, és ő mondta, h nincs, csak semmi többet nem lesz olyan mint régen. ez ugyanazt jeleni, h vége van, de na...és ezzel lenne vége. Nem tudom, lehet, én rontottam el, nem tudom, nem volt hajlandó semmit megbeszélni, mindig csak én hívtam, egy másik barátnőmnek, is folyton hazudozott, h kell tanulnia, és közben kint csövezett az uncsimmal...és most fogalmam nincs mitévő legyek, szerintem az lesz a legjobb, h hagyom legyen boldog, és nem haragszom, de többet, nem lesz fontos számomra.