Véleményekre lennék kíváncsi (? ) Többi lent!

Írtam egy rövidebb történetet olyan Epilógus félét :) Véleményekre lennék kiváncsi ,hogy folytassam-e és ,hogy mit javítsak :)

Odakinnt a szél erősen tombolt és zuhogott az eső. A fák lomjait erősen megcibálta a szél. Senki sem járt kinnt. Olyan volt,mint egy kihalt világ. Fagyos,rideg. Hátborzongató. Mint a múltam,melyet a mai napig nem ismerek. Próbálok visszaemlékezni,de csak képek jelennek meg. Számomra semmit mondó képek.

De némelyik olyan félelmetes,oly gyomorforgató. Bánom,hogy ezeket visszakaptam. De a családomra nem emlékszem. Állítólag volt egy húgom. Emlékszem,hogy nagyon szerettem őt. De az arca... úgy érzem,hogy örökre homályba vész. Anyámra és apámra sem emlékszem. Ami fáj. Most az ablaknál állok. A szél sebesen felkapja minden útjába kerülőt. Nézem ahogyan az eső gyorsan végigördül az üvegen. Nézem ezt a rideg tájat. Szomorú látvány,de maradok.Nézni akarom. A kandallóban a tűz pattogott és árnyékot vetett a falra. Az óra kattog a falon. Tikk,takk. Nem kell odanézem.Tudom a pontos időt. Hajnali fél egy. Ez a képesség a múltamból maradt. Nem meséltem erről senkinek. Még a saját nevelőszüleimnek sem,akiket imádok. Drake és Joan Check. Két angyal. Ők ismerik a múltamat. Vagyis csak pár képkockát ismernek. De nem mondják el. Mindent szép sorjában. Nem akarnak felzaklatni. Az elején dühös voltam miatta,de mára már megértettem. Lehunytam a szememet.Beszívtam a levegőt,majd kifújtam. Az eső még erősebben kezdett esni. Drake és Joan nem tudja,hogy fent vagyok. Szigorúan megmondták,hogy 10 órakor lefekvés. Holnap iskola. Én már 8 órától itt ülök és nézem a vihart,ami kezdetben még csak egy szellő volt. Az álom környékezett,de mindenképpen ébren akartam maradni. Végignézni a vihart. A végéig. Csinálhattam volna magamnak egy kávét,hogy el ne aludjak,de semmiről nem akartam lemaradni. Tudom. Furcsa vagyok. Joan is megmondta. De ő szeret engem. Ennek ellenére is. Hisz legalább különleges vagyok. Nem egy átlagos ember. Ezt tudtam magamról. De hogy miért nem az rejtély marad számomra. Az eső dühösebben verte az ablaküveget. Időként egy sötét alak járkált az utcákon. Talán várt valakit. Egyre mérgesebb lett. Az utcai lámpákban kirajzolódott a férfi körvonala. Félelmetes volt. Erős alakatú. Céltudatos. És... piszkos. Belül. A lelke... mocskos. Elhúztam a számat és figyeltem ahogyan fel alá járkál. Egy pillanatra sem áll meg,nem néz fel. Csak a csúszós,nyirkos járdát figyeli. Szégyel valamit. Valamit amit ma este fog megtenni. És végre megáll. Észrevettem,hogy sapkát visel. Felnézett az égre és hagyta,hogy a hideg esőcseppek legördüljenek az arcán. Hirtelen rám pillantott. Ahogy elért a szemével, kirázott a hideg. Bűnös ember. Több óra után most mozdultam el onnan, és a földre vetettem magam. Összeszorítottam a szemem. Hangosan vettem a levegőt,így befogtam a számat a kezemmel. Szívem hevesen dobogott. Mások szerint ez csak egy egyszerű pillantás,de én tudtam,hogy egyenesen a sátán nézett szembe velem. Két másodperc múlva lassan térdre ereszkedtem. Óvatosan kinéztem az ablakon. A férfi csak pár méterre volt.Éppen jött át az úttesten. Felém tartott. Visszafojtottam sikolyomat és villámgyorsan felpattantam. Felrohantam a lépcsőn,kinyítottam az ajtót és bevágtam magam mögött. Neki döltem a falnak és fellélegeztem. Ekkor hallottam Joan és Drake hálószobájának ajtaját. Bevettem magam az ágyba és magamra húztam a takarót. Fél másodperc múlva Joan benyított én pedig alvást tetettem. Joan betette az ajtót. Vettem egy mély levegőt és kifújtam. Akkor jöttem rá,hogy nagyon álmos vagyok,így rögtön elaludtam.