Hozzáértőknek milyen érveik vannak az atomenergia ellen?

Ha mindent figyelembe veszel, az atomenergia a létező legbiztonságosabb, és a környezetet legkevésbé terhelő energiaforrás.

Bányászat: Persze, hogy sok uránt kell kibányászni, de gázból, szénből még annál is többet. Csak szénbányászat során (1 kWh megtermelt áramra vonatkoztatva) már eleve sokkal több ember hal meg, mint atomenergia esetén az üzemet és a hulladéktárolást is figyelembe véve. Az olaj és a földgáz kitermelése sem éppen veszélytelen.

Normál üzem: Egy atomerőmű lényegében nem bocsájt ki káros anyagot a környezetbe. Egy kevéske radioaktivitás kijut, de az minden szempontból elhanyagolható. A fosszilisak ezzel szemben tonnaszámra eregetik a CO2-t a légkörbe, ami jelen tudásunk szerint a globális felmelegedés legvalószínűbb okozója. Hosszú távon ez óriási probléma, már most látszik az egyre gyakoribbá váló aszályok erdőtüzek stb. tükrében, hogy ezt nem csinálhatjuk sokáig. A dolog idővel minden bizonnyal élelmiszerválsághoz vezet, amit csak súlyosbít az az eszement ötlet, hogy mezőgazdasági termékekből állítunk elő folyékony üzemanyagot, csak mert az megújuló.

Balesetek: Atomerőművekben a súlyos balesetek ritkák, amennyiben mégis bekövetkezik az felfoghatatlanul sokba kerül a társadalomnak. Nagy területek válhatnak hosszú időre használhatatlanná, az esetleges kitelepítés az ezzel járó félelem és stressz önmagában komoly hatást vált ki az emberekben. Egy szenes, ill. gázos erőműben is történhet robbanás, halhatnak meg emberek, de az soha nincs hatással a kerítésen kívül tartózkodókra. Ez talán a legnehezebb pont. Hiába építünk olyan atomerőműveket, amelyekből még zónaolvadás esetén sem jön ki számottevő mennyiségű radioaktív anyag (a legújabbak, most épülők már ilyenek) meggyőződésem, hogy a stressz és a félelem több rákos megbetegedést okoz, mint maga a sugárzás. Ezen viszont csak és kizárólag az iskolapadban lehet segíteni, mérnökirodákban aligha. Ezzel együtt sokkal kevesebb ember hal meg atomerőmű-balesetben, mint az energiatermelés más formáiban. Ha a többiekhez hozzáveszem a globális felmelegedés várható áldozatainak a számát, akkor meg főleg.

Hulladék: Tény, hogy a kiégett fűtőelemek még hosszú ideig sugároznak. Mítosz azonban, hogy az elhelyezésük műszakilag megoldhatatlan feladat lenne. Két dolog van itt: Az egyik a politikai akarat, elhatározás hiánya. A másik, ami talán ennél sokkal fontosabb, az a kivárás. Egy kiégett fűtőelemben rengeteg hasznos és drága anyag található, amit egyszerűen kár lenne eltemetni. A technológia rendelkezésre áll ezek feldolgozására, de drága, biztonsági aggályokat vet fel, és egyelőre a bányászat olcsóbb. Ezért van az, hogy szinte kivétel nélkül mindenki csak átmeneti tárolókat épít és vár, hogyan alakulnak a dolgok. Egyébként aktív hűtést csak néhány (jellemzően 3) évig igényelnek a fűtőelemek, ezt követően passzív levegőhűtéssel nagyon jól elvannak, de vannak nedves átmeneti tárolók is. A szenes és gázos erőművek ezzel szemben a hulladékukat közvetlenül a levegőbe eresztik. A savas esők ma már talán kisebb probléma, mert a kén- és nitrogénoxidokat megfelelő szűrőkkel elég jól el lehet választani, de a CO2 továbbra is csak megy kifelé.

Muszáj szólni a megújulókról is. Látszólag minden fenti problémára megoldást jelentenek, hiszen nem kell hozzájuk üzemanyagot bányászni, nem termelnek hulladékot stb. A probléma velük az, hogy kicsi az egységteljesítményük, és szabályozhatatlanok. Míg egy atomerőművi blokkból 1000 - 1600 MW teljesítmény jön ki, a legnagyobb off-shore szélkerekekből is csak úgy 5 MW. A szárazföldiekből még kevesebb és az is csak akkor, ha fúj a szél. Emiatt drága, és bár üzemanyag nem kell hozzá, mostanában őrült sok acélt gyártanak csak szélkerekek építésére. Eddig ugye úgy működött a dolog, hogy az emberek és az ipar fogyasztott amennyit akart, a másik oldalon az erőműveket szabályozták úgy, hogy a termelés minden pillanatban megegyezzen a fogyasztással. Ha egyre több olyan termelő egységet teszek a rendszerbe, aminek a teljesítményét nem csak, hogy nem tudom szabályozni, de még magától, összevissza változik is, akkor ezzel a logikával egyre nehezebben lehet a rendszert szabályozni.Nagy mennyiségű megújuló energiát csak úgy lehet a rendszerbe beletenni, ha hagyom a termelő-egységeimet, hogy úgy és annyit termeljenek, amennyit nekik tetszik, és a fogyasztást próbálom meg ehhez igazítani. Talán nem lehetetlen, de ehhez teljesen át kellene alakítani az egész villamos-hálózatot. Ha a szabályozást nem kizárólag a termelés oldaláról próbálom meg elintézni, hanem a fogyasztáséról is, akkor működhet a dolog. Hűtőszekrényt, villanybojlert pl. lehet úgy üzemeltetni, hogy akkor kapcsoljon be, amikor van extra teljesítmény a rendszerben. A dolog ugyanakkor bonyolult, mert Mari nénit meg kell győzni arról, hogy cserélje le a bojlerét és a villanyóráját egy olyanra, ami ezt a rendszert támogatja, ráadásul együtt kell élnie azzal, hogy esetleg néha egy rövid időre meleg víz nélkül marad.