Szerintetek mit tegyek? Jelenleg nem látok kiutat.

Üdv!

21 éves fiú vagyok, jelenleg egy okj-s képzésen tanulok, már van egy ugyan ebből az iskolából, de az nem ér semmit, így munkát nem találtam, ezért kellet beiratkoznom ide újra. Mivel már a második szakmámat tanulom így fizetnem kell, de itt jönnek a problémák.

Édesanyámmal és annak férjével élek együtt, édesanyám szociális járadéka 27 ezer Ft. Én 40 ezer Ft árvaellátást kapok, a nevelőapám 70 ezer Ft nyugdíjat kap.

A probléma az, hogy a nevelőapám egy volt alkoholista, nagyképű hazug ember. Csak azért él velünk hogy anyu kiszolgálja. Sajnos elköltözni nem tudunk, mert anyu járadéka és az én árvaellátásom nem lenne elég az albérletre. Munkát nem találok, ha találtam akkor 2 hét után elküldtek, mondván nem vagyok elég gyors, megjegyzem az oktatóm szerint legalább 4 hét kellett volna ahhoz hogy valaki betanulja a munkát.

Én is hibás vagyok, mivel nincs önbizalmam, félek a kudarctól, lelkileg nagyon "gyenge" vagyok, nagyon ideges típus, a legkisebb megmérettetésen is sokat idegeskedek. Gondolom ez azért van, mert régebben anyut többször is megverte a mostohaapám, és sokszor láttam sírni. Igaz már egy pár éve nem emelt anyura kezet, de ez azért is van, mert tart tőlem. Csakhogy elköltözni nem tudunk, ő pedig élvezi ezt a helyzetet. A veszekedések akkor törnek ki általában, mikor már anyu nem bírja idegekkel és megmondja neki a magáét. Ilyenkor 3-4 napig áll a bál, aztán mintha nem történt volna semmi minden visszaáll a "normál" kerékvágásba. Én ki nem állhatom a nevelőapám, már régen kidobtam volna, de anyu nem engedi, és ezt én is értem, mivel akkor mi is az utcára kerülnénk. Az egyik ismerősöm ajánlotta hogy mért nem megyek el rendőrnek, mert biztos lenne munkám, de nem bírnám idegekkel. Informatikus szakmám van, amivel természetesen akkor meg az ember valamire, ha diplomája van. Egyetemre is jártam 1 évig, de nem is tudtam elég gyorsan megtanulni az anyagot, illetve pénzel sem bírtuk. Most itt vagyok tanulok egy szakmát amivel szinte biztos hogy nem találok majd munkát (legalábbis itt délen nem), még akkor is ha 4,5-ös átlaggal végzek mint ahogy az előzőnél is volt. Munka nincs, vagy ha van is az csak messze, de akkor az albérletre megy el a pénz, pedig haza is kellene küldenem. Szóval ilyen helyzetben vagyok. Tudom szégyen de néha már a sírás kerülget, olyan reménytelen a helyzet. Tudom ez az én hibám is, egy önbizalom hiányos élhetetlen gyerek vagyok. Legalább is már annak érzem magam. Régen teli voltam tervekkel, hogy majd lesz egy jó munkahelyem, de most itt vagyok és lassan már az sem érdekel, hogy mi lesz velem. Csak azért próbálkozok még, mert szeretnék anyunak valahogy segíteni. Érteni (az informatikán kívül) máshoz nem értek, így nehéz is valami másnak nekiállni tanulni, főleg ha pénzel sem bírnánk. Szóval ebben a helyzetben vagyok / vagyunk. Ha valakinek van valami tanácsa akkor igazán megoszthatná velem. Köszönöm.