Mindenkinek szüksége van olyan órákra, amikor csak is egyedül van, ugye?

Mármint, hogy gondolkozhasson, egyedül csináljon dolgokat stb. De én szinte már jobban szeretek egyedül lenni, mint valaki mással, persze ez eléggé kedvfüggő nálam. Nem is azért vagyok magányos, mert nincsenek barátaim meg ilyesmi, mert vannak, és elég jól megvagyunk így is. Anyukám szerint az baj, ha szeretek magamban lenni, én meg nem tudom, hiszen nem vagyok depressziós meg semmi, eléggé vidám lány vagyok, de most akkor ez hogy is van?

UI: elnézést a szóismétlésekért!