Van akinek lenne kedve beszélgetni? (bővebben lent)

Tudjátok most nem akarom magamat egyfajta ,,sötét,, és ,,félelmetes,, embernek beállítani de igen kissé úgy érzem megjátszom magam igen. Sokszor sodródom velük, hallgatom a vicceiket és hülyülünk. Még én magam is belemegyek ezekbe a dolgokba....valamikor élvezem de többségében nem. Alapvetően tényleg csöndes és nem is tudom hogy mondjam de inkább olyan figyelő típus vagyok. Aszerint az 1-2 ember szerint aki tényleg ismer aszerint inkább rideg vagyok. Érzelmeket szerintük abszolút nem mutatok ki.(mikor összevesztem egyikkel azt mondta kb olyan vagyok mint egy robot és néha én is úgy érzem) De az igazság az,hogy én így azért jobban szeretem magam. Megfigyeltem, hogy tényleg nehezen mutatom ki és ami kicsit érdekesebb az az, hogy nehezen alakul is ki bennem bármi ilyen. Lehet érzelmi analfabéta vagyok?! Lényeg a lényeg, hogy a társadalom elvár tőlem és tőlünk néhány alapvető dolgot. Ilyen pl a mosolyogj mikor a másik mond neked egy viccet vagy vigasztald és segíts neki ha bárki kiönti neked a szívét. De mint mondtam én ezt sokszor nehéznek érzem. A legalapvetőbb dolgokat is. És ami rosszabb(talán azért írok ide)noha tényleg kedvelem ezt az állapotot az az,hogy én is néha üresnek érzem magam. Igazából nem tudom lehet ez csak a korom miatt van de annyit tudok, hogy mióta az eszemet tudom én ilyen vagyok. (Egyébként bocsi a hosszú válaszért de most úgy gondoltam sokat beleviszek, noha még korántsem írtam le mindent)